Morajod

Morajod volt a kő, és a hatalmas hegy melyből az született.
Érezni rajta az eonok nyomát.

Valaha csak egyvalami volt, és visszahúzódott. Önmaga felé, néma lustaságban.
Odafent a felhők lassan úsznak. Köd gomolyog Városod felé.
Tükröt mutatsz a világnak. Cigaretta csikkek és szilánkok a járdák peremén.
Rozsdálló acélvázak őrülettől vonyítva tőrnek Bábel emléke után.
Varjak kárognak drótkötelek keszekuszaságán, és fehérlő dolgok tűnnek el valahol.
Annyira üresek voltak az utak mikor jöttem hazafelé, hogy inkább lehunytam a szemem. Nemsokára volt ott más is,

valami távoli, félénk, eleven…