Hé Buffy!

Néztem a tv-t, valahogy ehhez volt kedvem most, jó volt nem gondolni semmire. Csak bámulni a dobozt, és néha nevetni valami hülye poénon.
Kikapcsolja az agyat tényleg, és kurvára sajnálom azokat, akik ezen élnek, ebben találják meg az örömöt, bár gondolom ők, ugyanúgy sajnálnak Delírium miatt.

De ez így van rendjén, azt hiszem.

Szerdán kezdődik a suli. Kíváncsi vagyok az arcokra, bár nem számítok semmi jóra inkább, a beiratkozásnál, ilyen tipikus helyi erők voltak.

Kiábrándító azért, hogy 90%-ban ilyenekkel van tele ez a város. Nem csoda, hogy idegennek érzem magam a kocsmákban, ha letévedek meggondolatlanul.

Csak ülök, nézem az arcokat, ahogy harsányan beszélnek egymással, egyre jobban begubózok és fuldoklom köztük.
Aztán záros határidőn belül részeg leszek. Mert csak így bírom ki ezt az energiavámpír hadsereget.

Hé Buffy! Hol vagy?
Lenne egy kis munka itt.