Hangulat

Mint tegnap este.
Csak hangulatosabb. A rubint színű bor a pohárban, a gyík a lámpáson, a fekete varjú toll, és az örök álomban szunnyadó velencei maszk között elvarázsoltan érzem magam. Erdő illatú füstölő, Dead Can Dance, a Telihold cseppjei az asztallapon.

Megbabonáz.
Magához hív a bűbáj, valahol a messziben.

Figyelem a sötétbe borult fák levelit, a tücskök énekét a fűszálak alatt. Magához édesget a sötét.

A zene.
A fények.
Ez az egész hangulat.

Kiszakít a forróság kényelmetlen szorításából, ami nappal tartott itt.