Emlékszel?
mikor olyan meleg volt,
hogy lángra kaptak ruháink
és meztelenül szaladtunk
a zöld réten
és felgyújtottuk ragyogásunkkal a világot
mikor csak kacagtunk bele a napba
egymás kezét szorítva
hiszen erősebb volt melegünk
mindennél
heverésztünk csak a
forró parázson
és kuncogva figyeltük
a lassan pusztuló világot
azok voltak a vad idők
mikor szerelmünkben oldódott
a háztetők cserepeinek
vörös színe
mikor a kéreg sikoltva hámlott le
a tölgyek törzséről
lángban úszott az égbolt és
mi csak figyeltük csillagok
hevében izzó szemekkel
kizsákmányolt bolygónk haláltusáját
néztük kézen fogva a
szenvedélyünkben fortyogó
mindent megváltó világvégét.
és csak daloltunk kacagva
emlékszel?
gondoltam, hogy nem
hiszen még meg sem történt
Néha írok verseket, bár ez most nem jellemző.
Ez az egyik.
hogy lángra kaptak ruháink
és meztelenül szaladtunk
a zöld réten
és felgyújtottuk ragyogásunkkal a világot
mikor csak kacagtunk bele a napba
egymás kezét szorítva
hiszen erősebb volt melegünk
mindennél
heverésztünk csak a
forró parázson
és kuncogva figyeltük
a lassan pusztuló világot
azok voltak a vad idők
mikor szerelmünkben oldódott
a háztetők cserepeinek
vörös színe
mikor a kéreg sikoltva hámlott le
a tölgyek törzséről
lángban úszott az égbolt és
mi csak figyeltük csillagok
hevében izzó szemekkel
kizsákmányolt bolygónk haláltusáját
néztük kézen fogva a
szenvedélyünkben fortyogó
mindent megváltó világvégét.
és csak daloltunk kacagva
emlékszel?
gondoltam, hogy nem
hiszen még meg sem történt
Néha írok verseket, bár ez most nem jellemző.
Ez az egyik.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home