A repülés tudománya

Kakaót ittam a szürke ég alatt, éreztem a fekete szárnyak súlyát a hátamon, próbáltam őket kitárni, próbáltam a levegőbe emelkedni, hogy elmenekülhessek innen, de csak néhány halott falevelet kavartam fel hiábavaló próbálkozásommal.
A tehetetlenség, hosszú unalmas órákká nyújtja az eltékozolt perceket, csak a cigaretta füst libben a szélben, minden más mozdulatlan.
Halott emlékeket hordanak hátukon a felhők, és szánalmasan lassan vánszorognak a súlyuk alatt.
A szárnyak a hátamon, bénán csüngnek a poros földet súrolva.
Elfelejtettem régen már a repülés tudományát.

Talán sose tudtam.
Talán már sosem fogom megtudni milyen is az.