csütörtök, szeptember 16, 2004

Medulla

Különös hangulatba merülve.
Különös, és teljes mértékben megfoghatatlan.
Björköt hallgatok.
Olyan mint az örvény, beszippant és nem ereszt, csak húz magával a mélybe, ez a földöntúli zene, és ez a varázslatos hang.
A szürkés homály teszi a hangulatot teljessé. A hűvös és a közelgő eső illata.
Legszívesebben kimennék egy hatalmas mezőre Delíriummal, és csak állnák ott szétárt karokkal, fülemben ezzel a zenével.
Nézni a fűszálakat mik tengerként hullámoznának a szélben, és csak lenni ott, nem gondolva semmire, csak eggyé válni az érzéssel, amit a zene és a természet ad.
Érezni a bőrömön az eső cseppeket, érezni a hűvös szelet az arcomon.
Csak állni ott szótlan, és belezuhanni a sötétlő mező mélyébe, és mint a tenger habok, úgy nyelnének el az eső permettől csillogó fűszálak.

Talán örökre…