péntek, szeptember 03, 2004

Álmok szorítása

Ugyan az, mint minden nap mikor felébredek. Alig tudok kibontakozni az álmok szorításából.

„Robbanások, narancsszínbe fordul az ég, véres egyenruhában rohanok, bozótosba bújok, mindenütt ellenség, háborúban vagyok, ételt osztogatnak egy szekérről, pár zsömlét a táskába rakok, rohanok, valami ismerőssel találkozok, néhány álmomba szerepelt már, fekete göndör hajú lány, robbanások, villanások az égen”

Aztán felkelek, kábán nézek körbe a szobában, nem értem ezt az egészet, inkább visszaalszok.