Sodródás

Ültem a fotelben, és padlizsános szendvicset ettem ebédre, mert nem volt kedvem valami nagydologhoz.
Ma is nagyon későn keltem ki az ágyból, ami zavar, még ha ilyenkor semmi dolgom sincs. Aztán elkezdtem olvasgatni a tegnap kapott Coelho könyvet, (Veronika meg akar halni) és jónak tűnik.
Nem igazán vagyok ura a helyzetnek, még most sem.
Csak úgy sodródok ide-oda, mint valami farönk a folyóban, és igazából fogalmam sincs, hogy hol fogok partot érni, vagy hogy egyáltalán partot érek-e valaha.
Azért jó lenne valami szilárd, biztos talaj a lábam alatt, mert már kezdek aggódni, hogy egyszerűen csak elmerülök valami piszkos színű örvénybe, ami nem lenne jó.