kedd, november 23, 2004

100%

Az úgynevezett rock’n’roll...
(jelen esetben a Kyusstól az Un Sandpiper)
...megragad a grabancomnál fogva, és teljes erőből odabassz a falnak.
Rohadt keményen.
És örülök hogy ennyi zenével töltött év után ez még lehetséges, mindenféle segédeszközök nélkül.

Csont józanon.
Kristály tisztán.

A zene, számomra több egy kellemes kis háttér zajnál.
És általában csak úgy hallgatom, ha ezt zavartalanul tehetem.
Valamilyen oknál fogva sosem volt walkmanem vagy ilyesmi, mert idegesített a külső zaj (buszon, autóban, ilyesmik).

Szertartás.

Vagy valami istentisztelethez hasonló.
Amikor beraksz egy lemezt és hagyod, hogy magával vigyen.
És persze ez fokozható a sokszorosára Delíriummal.
Amikor nem csak hallgatod, hanem átéled a zenét, a részesévé válsz.

100%-ig