kedd, november 23, 2004

Irgalmatlan bénaság

...
szia, köszi
Szervusz, helló
Picsába, el veled
Szia, köszi
Szervusz, helló
Picsába, el veled
Téboly, te hosszú álom
A megsértettek álma
Egy végleg lesérült atléta
Akit a kertbe visznek ki sétára
Nagy levegő, napfény, víz
Lombok, ennyi, csönd van, csönd, ó
Nagy levegő, napfény, víz
Lombok, ennyi, csönd van, csönd

Jó, persze, ezek is szálak és
Össze-vissza elvezetnek
Egy könnyebb úthoz és a végén
Délibábos célkeresztek
Egy percig sem fogod élvezni
És a semmiért majdnem meghalsz
És később tényleg, de úgy
Hogy magadba' feldöntöd az összes asztalt
Mer' ott munkál az iszonyú kétség
Hogy nem voltál a helyes úton
Soha, egyetlen percig sem
És most itt az idő, hogy múljon
Minden mindenestül, puszi
Az irgalmatlan bénaság
Nagy levegő, napfény, víz csönd és
Összecsukható fák

Józan ész, mikor kimész
Én becsukom az ajtót
Ne jöhessél többet újra
Nem akarom megbeszélni
Ez milyen pokol
Melyik bugyra
/Kispál és a Borz/