Mozaikok

Az emlékeket, mint megsárgult fotókat a dobozban akár a tűzbe is vethetném.
Figyelni, ahogy emésztik őket a lángok, ahogy a pusztulás lesz úrrá rajtuk.
Megtehetném.
Egy könnyed mozdulattal semmisíthetném meg őket.

A hatalmamban áll.

De azt akarom, hogy a dobozban maradjanak, hogy mikor néha felmegyek a dohos, sötét padlásra, beléjük kukkanthassak, nézegethessem őket.
Azt hittem, hogy elvesztettem valamit magamból, egy kis darabot, ha úgy tetszik, de tévedtem.
Magamhoz vettem egy újabb mozaikot, amit az egyre színesebb, és nagyobb képhez illeszthetek.

Lassan haladok a kirakóval.
Rohadt lassan.

De ha egyszer kész lesz, elégedett leszek.
Magammal.
És az életemmel.