Zaklatott és poros

Zaklatottan szól a Desert Sessions új albuma (9&10), kissé nyugtalanító zene.
Egyébként zseniális.
Meg van az a jellegzetes poros hangzása amit az ilyen zenékben kedvelek.
Szerencsére hiányzik az előző album (7&8) punkos vonala (kiabálás, ordítozás), amiről csak 3-4 számot hallgatok, viszont azok hihetetlenül mélyek, csak lehúzza nagyon a többi faszság.
De ez az album nagyon rendben van, főleg P. J. Harvey miatt is, aki vendég szerepel a lemezen.
Régebben a film volt ilyen, mint most a zene, sajnálom, hogy ennyire ritkán járok moziba mostanság, pedig lenne mit néznem (Dealer, Bálnalovas, Baraka stb.)csak nagyon nehezen tudom rávenni magam, hogy mozi miatt bemásszak ilyen görény időben Pestre.
Visszatérve a zenére, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az új qotsa lemez Nick Oliveri nélkül (kibaszta a zenekarból a front ember (Josh Homme), mert gondok voltak a viselkedésével) de remélhetőleg lesz olyan jó mint a Songs For The Deaf.
Vagy valami.