Máshogy

Fekete kabátba burkolózva vártam Lucát a Deákon, a sárga villamosok árnyékában, cigarettavéggel a számban.
A film noiros megjelenésemet a narancssárga pulcsim és a barna kord gatyám tette tönkre, pedig majdnem tökéletes volt.
Aztán jegyet és teát vettünk, miközben mögöttünk gyülekeztek a neves zenészek hangoskodva.
Szórólap és falevelek utaztak a széllel.
Egy piros notesz került elő, benne össze-vissza gondolatok, logikusan végig vezetve a papíron.
Formába öntött káosz.

Ölelés, búcsúzás.
Zötyögtem a villamossal, figyeltem az embereket az ablakon keresztül.

Aztán összefutás régi osztálytárs lányokkal, nevetéssel, meg múlt idézéssel egybekötve.
Fura hogy teljesen másvilágban élnek, mint én. És fura ilyen emberekkel beszélgetni.
De egyáltalán nem rossz.
Tanulságos, és megerősít, hogy nekem nem szabad belefolynom még ebbe az úgynevezett nagybetűs életbe, vagyis nem úgy ahogy sokan teszik.

Máshogy szeretném csinálni a jövőm.