Rajta vagyok

Eltelt egy hét.

De akár egy élet is elmúlhatott volna ilyen szürkén, és nyomtalanul, mint ahogy ebben a nyolc napban történt.
Delírium távolságának hiánya megszűnt.
Elillant az ópium illatú lehelet utáni sóvárgásom.
Cigarettával kínáltam tegnap az éjjelt, és ő köddel köszönte meg.

Sűrű, és tejfehér.

Amitől még ez a szánalmas kisváros is a misztikumok játszóterévé válik.
A soundtrack életem filmjében Nick Cave dalaiból állnak össze, Amorf Ördögök és Quimby kíséretében.

A szereplők viszont kevesen vannak, és még lenne mit javítani a forgatókönyvön, mielőtt elhagyják a széküket a látgatók.

Dolgozom rajta…