vasárnap, január 09, 2005

Paracelsus In Excelsis

"Ember nem vagyok, színlelnem miért
Emberi arcot, hordanom testi ruhát?
Ismertem embert, sok embert, de egy
Sem lett oly tömény esszencia, sem
Olyan tiszta elem, mint én magam.
Illan tükörrõl a köd: láthatok.
Nézd! A formák világa elsuhan -
Ziláltság: békénk teremti meg azt
S magunk, alaktalan, emelkedünk -
Rejtélyes éter, ember valaha,
Csaknem szobrok vagyunk, magas talapzatunk
Körül bõ folyam õrülten rohan:
Bennünk van csak a béke eleme."
/Ezra Pound : Paracelsus In Excelsis/