Zsilip

Azt hiszem beteg vagyok, és valami miatt Starsailor-t hallgatok ami mindig lehangol.
De egyébként kellemes.

Nem történik semmi sem.

Mintha valami zsilipben állnék, arra várva, hogy sziszegve kinyíljon az ajtó és kiléphessek ebből az üresen színtelen steril világból.
Nem tudom mit kéne csinálni, de szeretném felpörgetni, kiszínezni magam körül a dolgokat, bárhogy történjen is.
Ennél az üresen kongó napoknál még az önpusztítás is jobb, van abban valami rejtett szépség, ahogy leépíted magad, és elvesznek magad mögött a tegnapok.
Már-már Művészet.
Ahogy a valóság meg-megremeg, és lassan darabjaira hullik.
S.-éknél belekóstoltam milyen, még szilveszterkor, kb. magunkhoz tértünk, és aztán egyből jött Delírium. Eléggé megterhelő volt. És ezt csinálták régebben hetekig, megállás nélkül.
Nem tudom, hogy bírnám-e.
Talán hiányzik belőlem a teljes széthullás iránti vágy azt hiszem, hogy ilyesmiben rész vegyek hosszabb ideig.
Nem tudom, most csak gondolkodom.
Faszság az egész, csak valahogy kurvára hiányoznak a színek és az illatok.

Nem tudom mit csináljak.
Világ életemben rühelltem a Januárt és a Februárt.

Rohadjatok meg!