Lázálom

„Hogy az álmok hozták-e a lázat, vagy a láz az álmokat, azt nem tudta Walter Gilman” – kezdődik ezzel a mondattal H. P. Lovecraft, Álmok a Boszorkányházban, című novellája.
Ez jutott eszembe hajnalban, amikor fázva, és lázasan magamhoz tértem.
Hatkor ébredtem.
Valami hihetetlenül nyomasztó álomból, szereztem valahonnan egy pokrócot, majd kilenc körül vissza aludtam.
Azóta csak tengek-lengek, a láz mintha már hőemelkedéssé csitult volna bennem, és jobb híján a Trójával töltöttem ki az időt, ami nem sok nyomot hagyott bennem, de annak a célnak megfelelt, hogy lekössem magam valamivel.

Minden elhomályosul, valami áttetsző masszává folyik össze, valami megmagyarázhatatlan jelentést kapnak a dolgok, mintha kiszakadtam volna a valóságból.

A mozdulataim, a gondolkodásom, meg-megakad, és erőtlenül hanyatlok az ágyba, hagyom hogy valami melegség fonjon körbe mikor lehunyom a szemem, és a külvilág valami távoli, tompa lüktetéssé változzon.