Összefutás

A Móriczon vártam a lányokat a hidegben, aztán jöttek a széllel, mosolyogva; majd forró csokit ittunk, és kaptam a Dzsófitól bőröket, könyvet, és cd-t, és akkor beszélgettünk, vagy is hát nem tudom minek nevezzem azt ami ott folyt akkor, de én jókat nevettem az óvódás kori megemlékezéseiken, és akkor Luca búcsút intett, és ment is sálba burkolózva, mi meg maradtunk, majd inkább kerestünk helyet a Fényíráshoz, ahol kezdtem megfagyni, meg a Dzsófi is azt hiszem mert szoknya volt rajta, és majdnem a nadrágomat adtam oda neki, de aztán mégsem.
Ezek után a Cha-cha-chában kötöttünk ki, a hídon átkelés helyett kappucsínót ittunk, és közben az indiai filmes plakátokat figyeltem, de nem tudtam koncentrálni, mert fájni kezdett az arcom is már a sok nevetéstől, és mivel mindkettőnknek mindegy volt ezért haza felé vettük az irányt.
Szakadt a hó, jobban mint valaha, én meg néztem csodálkozó szemekkel, és ezen mosolygott egy lány, akinek a lábnyomát lestem a hóban mikor leszállt a villamosról, én az Etele térhez baktattam, és felszálltam a tiszteletet parancsolóan új, zöld-fehér színekben pompázó buszra, ami tágasabb volt mint bármi más ebben a kategóriában.
Könyvel a kezemben süppedtem bele a székbe, de nem tudtam olvasni, mert a mellém ülő gótlány illata elterelte a figyelmemet, ezért lehunytam inkább a szemem, és pihentem picit jó illattal az orromban.