Kórfokozók

Bacilusok járnak táncot a vállamon. Nagy a dínomdánom.
Teával próbálok véget vetni a mulattságnak, de félő hogy valami keményebb anyagot is be kell vetnem.
Ha már én nem érzem magam jól, akkor más se.

De azért jól vagyok, azt hiszem.
De jobb lenne, ha jobb lenne.

És szerintem Te nem is laksz itt. Hanem valahol egészen Máshol.
Talán a Szaturnusz gyűrűjén ülve lóbázod a lábad, lila harisnyában, hegyes orrú cipőcskében, tökmagot szórsz a feketébe magad alatt, amit a szomszéd holdon vettél a büfében, marslakók ittak turmixot és ettek meleg szendvicset, és te csak mosolyogtál rajtuk.
Mert olyan vagy. És nem vagy itt, csak ott.
A Szaturnuszon.
Nyalod a fagylaltot. Vattacukor felhők alatt.
És ha ott jó neked, akkor nekem is jó itt.
Mert ez egy ilyen kesze-kusza élet.
Ahol csak a halak boldogok, ha eledelt öntesz nekik a vizükbe. Ők meg felfalják az egészet. És el is felejtik, hogy éhesek, mert nekik nem számít az egész, és azt hiszem, hogy igazuk van.