Séta

Volt valami jelentőség annak, hogy az egyetlen olyan lányról álmodok éjjel, akit bírtam a középsuliban, és vagy másfél év után látom ma egy kocsiban?
Nem tudom.
Csak mentem egy irányba, és aztán lekanyarodtam az útról, egy teljesen ismeretlen ösvényen a hóesésben.

Nem volt csend.
Pedig leginkább arra vágytam.

Agyam titkos és sötét zugának lakójával folytattam beszélgetést vagy két órán keresztül, ameddig ez az ismeretlen, célnélküli séta tartott.
Aztán kiértem a központba, és a mocskos hólét taposó autók elnyomták végre a hangot.
Jeleket kerestem, de csak ismeretlen hieroglifákat vetett elém a sors.
Értelmetlen ákombákomok, nem tudtam belőle kibogozni a választ, amire vártam.

Egyre kevesebb az időm. Úgy érzem.
Az ég meg meredt rám azzal a semmitmondó kifejezéstelen színével, én meg holtfáradtan értem haza.

Innen lenne szép nyerni.
Csak még nem tudom milyen versenyben…