A Hanyatlás hegyei

Eső cseppek csorognak az ablakon, áhitatos mozdulattal öntözik a szárazságtól gyötört földeket, valami megnyugvás ül a vállamra, én meg mosolyogva marasztalom, a szanaszét tört darabok össze állnak valami mindent körülölelő egésszé, amit még nem láthatok át.
A fekete és mocskos ösvényre tekintek, amin ide érkeztem, és szinte kézzelfogható a megtisztulás.
Kezdenek kibontakozni az össze-vissza káoszból a cél sejtelmes vonásai, a Szent Grállom, ha úgy tetszik.

"te hasonló vagy a kereséshez"

Kimondatlan szavak lebegnek a szobában, megbújnak aztán az árnyékok közt.

A Hanyatlás hegyei között apró kis tüzek pislákolnak amiben olykor sikerül megmártóznom, elfeledett dallamok hullámzanak testvéreim közt, és én szárnyaikba kapaszkodom.
Titkos, ki nem mondott összeesküvések a megbénult bábok között. Szimbólumok a romos házfalakon, tiltott jelképekké állnak össze a csillagok.

Kevesen vagyunk.

Az acél és üveg tornyok lábánál örömtüzek égnek, ős zene és sosemvolt ének szól. Nem lesz háború, nem lesz forradalom, véres, harcra hívó jelszavak.
Hiszen falkába verődve hőzöngeni minden állat tud. De eljön az idő mikor a mélységbe hullik a kizsákmányolás eszméje, s feledésbe merül ez az evolúciós zsákutca is.

Egyszer eljön az idő biztosan.
És mi várjuk és ott leszünk.