Időkön át

"folyik úszik kering a világ a korlátlan szabadság reggelén fénylámpások tutajozó életek fénylábaikat kiengedik fényük összeér a kozmikus álomrohanatban együtt érzékeljük a kozmikus sodrást sodródást a végtelen megvalósulásának kérlelhetetlen törvényeit ahogy az õsvilág bugyborékol át az idõk színes forgatagán s megjelenik örök jelvényeivel benned és bennem szõnyegekben eleven szõttesben ahol erkélyek vagyunk az örökkévalóság kertjei vonulunk egy öntudatlan erõ tajtékjaiként vonulunk vonulunk át a tereken vándorlunk át az idõkön vakondokokként lemmingekként rénszarvasokként hajt bennünket a reggel ellenállhatatlan követelése és sorsunk tüdõket szemeket boltíveket váj a kozmikus folyam örvény-sodraiba

lelkem kúszik a fák tövén
barlangokat vet a reggeli köd
titok kigyullad magával ránt
ajtó zuhan életemre

elöttem mozog a mindenség
meg kell tudnom ki vagyok én
álomból jövõ megtestesülés
embercsupaszság sorsok s meredély

õsvilág sodor idõkön át
nedves állatok örök vonulás
forog forog áthajol rám
kieresztem fényem s minden körbezár

kezemben forog a csillagos ég
még ma meg kell tudnom ki vagyok én
forog zuhan a fény-kútfedél
végesbe ugró végtelenség

kozmikus erõ hajt idõkön át"