kedd, december 13, 2005

Egyszer csak

Mi marad a fényből, ha csillámló lepke rajként elsuhan?

Morajlik alattam furcsa lápként a végtelen, aztán az Egész felzubog, hajnal hasad különös tájakon, minden a végéhez ér, minden a végéhez ér, szent körforgás, mágusok csúcsos süvege, ma már csak a bohócok hordják, csak a bohócok hordják, a rothadó nyugati kultúra torz tükörképe, elfeledett álmokban kúszik az élet dallama, a mindenség zenéje, távoli csillagok lázító fényében merítem ujjaim, megbicsaklik a szertelenség hámja a téridők fakóra kopott küszöbén, láthatatlanul fodrozódnak égi szekerek küllői melyek odaátról zötyögnek göröngyös tejutakon, napfény ragyog a hold mögött, ágak susognak a lombok között, elhatárolódom a környezettől, szakadékba löklek titeket gyárak, kémények, lódobogás szólít messzibe, nem jövök vissza ha elindultam, nem jövök vissza már, sörénybe kapaszkodva majd kacagva nevetek, az élő világegyetem furcsaságainak tündöklésében, aztán a mindenség kapuján dörömbölök, hogy átlépjek rég-létem küszöbén, fehér ruhában állok, holló szárnyú szél, tündérhajakba kap bele a végtelen, küszködve csillámlik a megváltás, lassan közeleg, újkorok hajnala, ákombákomok a falon, mind, mind csupa rovás írás, naptemplomok tornyaiban szunyókálok, odvas világodat kizárva.
Összezavarodva állok a határtalanság peremét fürkészve, ezernyi titok és tudás: felfoghatatlan gyermekdalokban, nincstelenül és kitaszítva, kábeldrótokkal összetoldozott bábok kiüresedett tekintete között, sejtelmes kéznyomok a tegnapon, mire vár még a holnap?

Mire vársz még?!

Olvadt színek az Univerzum közepén, csillogva kavarog, tombolva folyik karjaimra majd, eljön az idő, eljön az időm,

Eljön az időnk.

Lányok szalagot húzva, mezők susogó zölddel hátukon, tánc és kacaj, tánc és kacaj, őrült pörgés, őrült forgás, hajbókolva a Napnak, majd meglátod te is!
Tépd ki vénádból a korcsosult jelen infúzió csöveit!

Nem kell a méreg!
Nem kell a méreg!

Alabástrom, smaragd, türkiz

Sosem látott színű pillantások az elfeledett pikkelyű pillanatok pőre bőre alatt, a holdsarló hegyes vége kacskaringózva hullik alá óceánok tarajos hullámzásának felszíne alá.

Majd.
Egyszer csak…

4 Comments:

Anonymous Monosátán said...

jobb lett volna ha eljössz Stereochrist koncertre:-)

5:42 du.  
Anonymous noir said...

rajta vagyok az ügyön, hogy megismételjem a szigetes élményt amit okoztatok :)

7:16 du.  
Anonymous d said...

tegnap pl lehetett volna. legközelebb pesten január 13-án játszunk megint

10:44 du.  
Anonymous noir said...

megpróbálok eljutni..

11:27 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home