Értelmezhetetlenségeket

Értelmezhetetlenségeket szórt el
és dobott a szeleknek eledeléül magányosságot
mikből karnyújtásnyira távolodott elő valami folytonosságot hurcoló idegenség
ami annyira jellemezte őt a mindennapok tudatlanságában
hogy leginkább csak attól tartott hogy az űrnek örvényeit inkább
mint az esőben heverő zöldeket az udvaron
magába szívta halandóságának tartalékait
kiöklendezvén majd az örökkévalóságnak

akkor és most is inkább
mintsem a távolság ami közte és közted feszül
de elvágható ha látná hogy létező istent szolgál
valami láthatatlan semmi helyett
de inkább a tévúton sétál
mit csak akkor vesz észre mikor a szakadék belseje hívogatja magába

hogy mélységességével eleméssze őt…