Törmelékek

…hogy aztán elérhesse a folytonosságot.
Bekábultan a szelektől tartott talán dél felé, de nem is igazán számított, csak el a hegyektől! Tűzvörös sziklák morajának hőségétől, mi bőrébe mart miután…

…talán csak a semmit tartotta ott.
A Nap hevétől parázsló obszidiánt. A füléhez rakta, és volt valami zúgás, olyan távolian magmaszerű pulzálás, de nem volt biztos a dologban.
Leheveredett a szélvésztől sújtott kopárságban és próbált aludni egy keveset…

…miután a romokból kiszakadva rohant kifelé.
A Labirintus csak nehezen eresztette el. Ősidők óta ő volt az egyetlen játszótárs.
Néha egy-egy csörgőkígyó tekeredett be a kövek hűse közé, de hát azok nem feltétlenül jelentettek tudást…

…csak a semmi volt!
És nem jött más azután. Csak a felhők suhantak el odafent. És kanyonok nyíltak meg kis idő múlva a föld csontjában, recsegve ropogva. Évmilliók vagy másodpercek, nem igazán számított. Túl volt már az anyagok sűrűjén és a háromdimenziós cellán mit egykor Testnek nevezett. Hangtalanul suhant az eonok örvényeiben, nekirugaszkodott, hogy aztán elérje a folytonosságot.

Birodalmak tűntek el a süllyedő kontinensekkel.