hétfő, június 28, 2010

Valamikor

Jóslatokért lesi a madarak röptét odakint.
Ma valahogy különösnek tűnnek a felhők.
Belebámul a közelgő viharba.
Nyugodtság legbelül.
Fellegeket küld a nyugati fertályra.
Ujjai tövében karmazsin színt idéz.
Szakállában rőt szálak.
(de csak néhány)
az óceánok messzi vannak.
Mégis meghallja a moraját.
Zátonyokhoz meg szirtekhez csapódnak.
Akár az a különös gyerekkor.
Vad indákon mászik fel Azrebarr türkizpalotáihoz.
És Neph Napbárkáin utazik.
Valamikor réges-régen.
Távolba hulló álmaiban.

Egykoron.
Valamikor.

1 Comments:

Anonymous Andris said...

Nekem is vannak vörös szálak a barna szakállamban, ha van szakállam, klasszikus sváb cucc. A koraközépkori irodalom szerint a vörös hajú/szakállú lovagok hajnalban nyernek szörnyű erőt a kelő naptől.
Lancelot is csak úgy tudta legyőzni valamelyik Cornwall fivért, hogy nagy nehezen kihúzta délig, óriási sebeket szerezve, és onnan fokozatosan átvette az irányítást.
Szóval sztem mi ilyen dél körül vagyunk toppon. Ami mondjuk személyes példámból kiindulva hülyeség.
Te mikor vagy toppon Gergő?

7:09 de.  

Megjegyzés küldése

<< Home