A Mélyűrben Tanyázik

Alászállok a Bugyrokban utánad
a mélyűr fodrozódik körös-körül
és sötétet visz lámpásként ami árnyakat hoz falakra
és fekete derengést húz maga után
mitévő legyen az olyan aki sosem szabad és az enyészeten túl
a Némaság Ura tanyázik salétromos rongyokba burkolózva
elmúlást sejtet inkább, mint olyat ami könnyedséggel töltene el
és az utána lévő korok már nem számítanak mert nem leszel
és feledésbe merülve örvények taszítanak a zuhanás metaforája felé.