Türkiztől Fénylő Féregjáratok

Az áramlatokra fekszik, és nem figyel semmire erősen.
Elmúlnak mögüle az érthetetlenség azúrtól kéklő falai.
Lakatlan hegységek emelkednek ki az Óceánból.
Mennydörgő hangjukon kiáltanak felé!
Telepesek nyugszanak meg a gerincén.
Lélekvesztő roncsait húzza magába az örvény.
Számadásod haszontalanságán felnevet.

Idegen tájakon tér magához, és a morajló égbolt, mint valamiféle ŐsAmbient húzódik közelebb felé; remegve hátrál.
A szél az arcába üvölti a Sivatag emlékeit.
Lázas forróságban emésztődik el,
És holt istennők veszik körül
A Látomás szökőárként…harcolni ellene?
Türkiztől Fénylő Féregjáratok.
Valamit megragad a forgatagban.
És tenyerét kinyitva ott ragyognak benne a kábítószer smaragd kristályai.

Kezdetben volt az ige, amely végigsöpörve pusztította el a Semmit.
A Káosz fortyogása az obszidián réteken.
Thep szövevényes dzsungeleiben a titkos romtemplomok.
Megnevezhetetlenségében felriadtak Azok.
Üvöltésüktől felhasadt a földkéreg.
Miazmás párolgásukból milliárdnyi baktérium.
Az Ige tovább söpört.
Ők megnyugodva heveredtek vissza időtlenségbe.
Semmit sem változtatott ezen.