vasárnap, január 16, 2005

Súlycsoport

Napfény ömlik be a szobába, tisztára mossa a poros bútorokat, a sötétség megremeg, majd elenyészik, hogy este visszatérjen újult erőre kapva. Körforgás, amin azt hiszem senki sem tud változtatni, vagy hát elég nehezen azt hiszem.
Hátamat a falnak döntve köhögöm ki magamból a tegnapi fergeteg maradványait, álom és vágy szilánkok hullnak csörömpölve a padlóra, hogy elnyelje őket végleg az enyészet.
Cigit dugok a számba és ráhangolom magamat a bennem lebegő füstre, kifordulok magamból, vagy befordulok magamba, végül is majdnem ugyan az.
Asszem.
Letargikus zene kelti életre a képeket a falon, valahol kutyák csaholnak a kertek alatt.
Szellem város.
Vagy én vagyok az, „fekete hús-vér kísértet”
Rég elfeledett emlékeim szemét dombján. Ózon illatú felhők alatt, arra felé ahol már látni a Világvégét, egy fotelben fogom végig nézni popcornal a kézben, meg egy extra nagy kólával.
Gondolom.
A szétesés művészei karavánokba verődnek, hogy megmutassák ketrecbe zárt önmagukat, jegyet váltasz, és szörnyülködve bámulod, és örülsz hogy te mennyire kibaszottul kiegyensúlyozott vagy.

Büszke leszel rá.
Komolyan.

Valami néha megremeg, elmosódnak a tárgyak, látszani engedi a valóság önmagát, és nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel, mint Andy Warhol aki kapott egy telefont, amivel felhívhatja Istent, de nem teszi meg mondván: „Mit is kérdezhetnék tőle?”
Igaza van.
Mi a francot kérdezhetnék Istentől?

Nem vagyunk egy súlycsoportban.

3 Comments:

Anonymous Névtelen said...

ugye tudod, hogy február ötödikén a szalagavatónkon leszel ;)

dzso

1:33 du.  
Blogger noir said...

Van más választásom?
:D

3:16 du.  
Anonymous Névtelen said...

jól érzed, nincsen :P

10:42 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home