A szokás hatalma

Cigi parázslik a félhomályban, a Fiú valami eszelős tekintettel mered a monitorra, arcán kékes jelek izzanak, dübörög a qotsa, marihuána szag, füstölő, cigi füst, belevigyorog a kamerába, barna zakóban feszít, kezében könyv, félhangosan olvas, megbicsakló hangon, aztán csak a zenére figyel, elveszik benne, minden vörösnek tűnik, érzi a homokszemeket, látja kavarogni a forró, száraz szélben.
A Fiú körül megremegnek a dolgok, rámered az árnyakra.
Táncot járnak a falon.
Aztán, mint valami eszelős látomás, elkezdődik valami mértéktelenül szétesős dolog, „vagy talán véget ér” – gondolja,
aztán serceg a rádió, valami prédikátor beszél, aztán csak a statikus zörejek, mint valami elveszett generáció félre sikerült himnusza.
„sört kéne inni” – mondja,
de nem csinál semmit, cigaretta csonk füstöl bágyadt egyhangúsággal, ebben a hűvös szobában, marihuána meg füstölő szagban.

Valamikor tegnap este.