Semmi különös

Csak az akvárium levegőztetője bugyborékol, monoton egyhangúságban, valami fura meleg vesz körül, valami szokatlan érzés, amit képtelen vagyok megfogalmazni.
Mostanáig valami kung fu-s játékkal játszottam, ami annyira egyszerű és idétlen, hogy boldogan pazaroltam rá az egyébként üres óráimat.
A „semmi különös” azt hiszem tökéletesen jellemzi a hétvégét, ami persze nem feltétlen baj, hiszen így sokkal jobban megbecsüli azokat a napokat az ember, amikor a sűrűjébe kerül a dolgoknak.
Lassan neki ugrok a Dzsófitól kapott könyvnek (Száll a Kakukk fészkére) bár előtte lehet, hogy a Partot olvasom el inkább, mert a Travel Chanel megpiszkálta bennem ezt a „hátizsákos” érzést, és ha már nincs lehetőségem még utazni, legalább a hangulata meglegyen.

Furcsa úgy neki állni egy sorozat nézésnek, hogy elég sok részt nem látott belőle az ember, és most így vagyok a Sírhant Művekkel, mert ráébredtem múlthéten, hogy ez bizony jó, szóval abszolút nem vagyok képben, csak az alap dolgokkal, de így is szórakoztató, a maga fanyar nemében.

Másról azt hiszem nem akartam írni.