Századik ablak

Szürke. Meg a néhol feltűnő eső cseppek.
A Századik ablak három száma egész nap a Massive Attack-től, kis Radiohead megszakítással.
Utánam kap az érzés, felemel, megráz, elenged.
Szilánkokra zúzódik a Századik ablak, és nézem benne ezernyire hasadt önmagam.

A jó és a rossz, mára valami ködös és határozatlan fogalommá változott át. Idebent a neonfényű fonalak hálójában, most a csend a meghatározó, meg az előtte való lüktetés.

Pulzálás.

A Trip-Hop magába szív, és rég elfeledett alakja kísért, pillanatnyi szürreális mosoly. Pillanatnyi vágy a zölden derengő füst felé, mely a mai napomra vetül, és mint valami bársony lepedő takarja be azt.

Az erős és a gyenge fogalma a mélységbe vész. Ma nincs jin és jang. Nincs fekete és fehér, csak az összekeveredett vágyak vannak a szükségszerűen előbukkanó ösztönökkel.

Megyek angyalt nézni…