péntek, április 22, 2005

Semmilyen

A hűvös, meg a tömeg, lányok a sorban, zápor felhők, várakozás a zp. előtt…boroskóla a székben, ülök a gondolataimmal összeborulva, aztán jön Holdvirág, de előtte váratlanul és hirtelenjében Halatska realizálódik előttem…beszélgetek Holdvirággal, ami pozitív, közben megy a Quimby, nekem nincsen hangulatom, a helynek sincs, az embereknek sem…muszájból támasztanak bár pultokat, isznak italokat, élnek társadalmi életet.

Az egész olyan súlytalannak és erőltetettnek látszik, nincsen meg az élmény vibrációja a levegőben, hideg van, és sár van, és valahogy nem érzem oda valónak magam.

Kezdem unni a koncerteket, erre jöttem rá, de amikor erre rájövök, jön egy koncert katarzis, ami miatt járok, és keresem minden egyes alkalommal, amikor tehetem.
Csak sajnos egyre ritkábbak ezek az alkalmak, és valószínűleg ezért volt az, hogy egész este a székben ülve boroskóláztam mint hogy a quimbyre bólogassak.

Valahogy jobb választásnak tűnt.