szerda, április 20, 2005

Gerry

Valami furán szomorkás hangulatban, félig kábán és álmosan, ritkán látok olyan filmet amit egyszerűen képtelen vagyok értékelni, mert a hatása alatt vagyok, de mégis van bennem valami hiányérzett. Talán ezt érzem, hogy nem kapta el a lényeget, csak a felszínt, ami azért jó volt, csak hiányzott a mélység belőle, meg a hipnotikus erő.

Ez a tipikusan az a film, ami nem szól semmiről, de nem mered rá mondani, hogy unalmas, mert közben a hatása alá kerülsz, elgondolkodsz, és beleveszel a képekbe.

6 Comments:

Anonymous Névtelen said...

mono: na, én a Szezon-t láttam ilyennek. és nem tudom, hogy jó volt-e. de asszem... :)

11:10 de.  
Anonymous Névtelen said...

noir: na én azt nem láttam, de akkor egyszer majd.. :)

12:26 du.  
Anonymous Névtelen said...

mono: potold! a moszkvatér rendezője, meg Podmaniczky (is) írta, talán még a fénykorában... (mostanában nem remekel)

6:02 du.  
Anonymous Névtelen said...

igen képben vagyok, csak valahogy akkoriban nem igazán mentem a filmek után, de ezek után mindenfélle képpen :)

6:43 du.  
Anonymous Névtelen said...

gyönyörű film a gerry.
gyönyörű.
(és nehogy azt hidd hogy haragszom;) )

10:53 du.  
Blogger noir said...

Szerintem moziban meghaltam volna tőle (a gyönyörtől) csak tévén keresztül minden veszít picit az értékéből.
Nem hiszem, hogy haragszol
:))

11:20 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home