Kábán picit

Olyan kábán picit még.
Zagar szól a hangfalakból, mert hátha, bár nem hinném, hogy most jó lenne ott.Tétlenül kúszik el ez a nap az orrom előtt, poros csíkot húzva maga után, fenyő törzsre kúszik, hogy a csúcsról szemlélhesse önmagát, sótlanul billeg, előre-hátra, jobbra-balra, platós kocsi szállít roncsokat, óbégató cigány toprongyos ruhában, kék tenger az ég, és apró kis hullámok a felhők, valami nyugodt hangulat, csipetnyi komolysággal a tetején, ami a felszínen úszva mutatja meg fogai fehérjét, de aztán alámerül egy örvény ölelésében…