Az Igaz Dolgok Kényelmetlen Áramlása

És a helyszínek kontúrjai mögé lépett félre húzva valami láthatatlant, aminek még a létezése is zavarba ejtő.
Eső hullott odakint, és ő azt hallgatta félig süketen, és inkább furcsaság meg különösség, mint valami eget rengető katarzis a mélyből,
és távoli világ fodrozódásának hullámai merültek fel,
hamu hullott fekete kabátja ujjára, ő meg gondterhelt arccal félresöpört a kihunyt parazsat.

Nem talált semmit a színfalak mögött, csak lomokat meg egy kacatokból tákolt trónust, amin…

(minden út és ösvény egy irányba vezet. inkább energia mint valamiféle élőlény. semmi logika és intuíció és örvények hangjai amik elnyelnek ahogyan.. mikor ismeretlenül vonszolja magát az univerzum elfeledett régiója felé, miközben kopott kanálisok mélyéből torz kántálás, meg misztikus emberáldozatok, kígyófejet viselő papok egzotikus dzsungelek burjánzó méhében)

…valamit megsejthetett a világ működéséről, mert ahogy kilépett ebből a fakó nemlétezésből, olyasmi lüktetett a koponyáján belül ütemes dobogással hogy: azonnal felejtened kell!

Eső hullott odakint és ő próbálta kikerülni a tömeg áramlását.