A Fergeteg Miatt Beszűkül

És megvárja amíg ráterül babilon palástja, és megremegnek lábai az ősi, indákkal benőtt ledoszlopok előtt.
Katarzisba csavarodó örvények, a látótávolság a fergeteg miatt beszűkül, meredten bámulva így távolodó narancs tincseit, mik tollaknak tetszenek egy főnixmadáron az újjászületésének mennydörgő pillanatában.
Magába szívja a fények lüktető kavargásának előnyeit, szakadozott és töredezett a világegyetem zaklatott világában, szilánkok hullnak ki az ujjak közül és megvillannak törékenységük színei.
Varázslóként a szférák homályában, burkok és elveszőben lévő délibábok között, míg máshol csak évekig egy magányos bagoly figyelte őt.
Valami azonosulás szerűt gondol, de csak elfedi kívűlállóságát, és reszketésében megújulni látszanak a tényszerű dolgok pillanatai, miközben zsíros ujjait univerzumdíszes köpönyegébe törli láthatatlanul és szinte szellemszerűen,

de a dombok még ott vannak a fák mögött, és rajtuk már átkeltek a zarándokok…