vasárnap, július 18, 2010

Morajló Metafizikáját

És figyelemmel kíséri
a megdermedt metropolisz mítoszának morajló metafizikáját.

Groteszk firkák a falakon. Mindegyikük a bejárat felé vezet.
Ahogy rohan, elsuhannak mellette az ipari építmények acélszerkezetei és
rozsdált szörnyetegek bömbölnek felé.
De megtalálja az ajtót, ami az idő halála utánba vezet.
Statikus zörejek a rothadás mögül.
És ahogy megmarkolja a kilincset az illúziók fátyla megremeg.
Benyit oda ahol a végtelen város terül el.

(csak üvölteni tud mindazokon túl amit lát)

Torz épület kreatúrák struktúráját szemléli elakadt lélegzettel.
Semmibe vesző csigalépcső örvénylik az űr felé.
Mögötte óceánnyi tér terül el.