szombat, július 10, 2010

Örvénylő Osonásod

Magad mögött hagyni bölcsességedet.
És hinni azáltal hogy változatlanságban edződsz.
Hullámok moraja a kezek által. Beleveszik tajtékjába az értelem.
Pogány tüzek égnek a dombok mögött. És az ösvény kanyarulata hozzájuk visz.
Kalyibában tengődik a remetemágus. Látni véli az óceán horizontját.
Egy város várakozik amely sohasem alszik. Narancsligetek illata az udvaron.
Angyalpor csilláma az éjszaka selymén, valami meggondolatlan tajték folytán.
A Hold az égen bizalomra int. És a Nap vállvetett egyetértése meglepő.
A varjak a téllel alszanak a házak mögött. Várják az időt.

Valami örvényt küldesz tudattalan. Értelmezhetetlen hangjegyek.
Semmivé osonásod megbabonáz.
És a nyughatatlanságba tévedek el.