Solitary Man

béta

Olyat látni, hogy a mezőben fészkelők előbújnak a zöld közül,
Hogy meg érezhessem bíborban fürdő arcodat,
De a karcosodottságért már nem az felel.

És valami dallam kúszik elő, de elfáradt
Miközben az odúkban verset költ ki

Onnantól Való!

Belefásultságom tovább mart beléd átívelve korokon túl.
Majd lenyugodva fújtat tovább egy hajnalon át.
Belém fagyott az ívekből szétcsorduló szó.
Különös aszteroidák a tengeren túl, kik majd jobb világot húznak el.

Valami üszkös sejtelem tenyészik beléd, és kiöklendeznéd a jót.
Kellemetlenségig fajult már a titoktartás,
Mely onnantól való!

Meteoritok a horizont térfelén.
Valami siklóként tekergőző más.
Arrébb vonulnak a selyemben hunyászkodók.
Hunyd le a szemeid végre:

Hogy láss!