2-5. (lüktetőben)

Odakint valami csillan, olyan harmatszerű, ahogy megtörik rajta a fény, és a különös varázs már lüktetőben, tüzek fénye lobban, és a hajnal széthasítja az eget, vagy mikor a nimfák táncát lesed odakint a réten, és az égen meglátod a nappali fényben a csillagokat. Parazsak pattogása, parttalan pavilonok mögül, odalent a fény hömpölyög, és dervisek rikoltanak éppen, miközben ömlik a szó, és a hang, és fodrozódnak távoli hullámok ködmönként óvó füstjei. Ha lehunyom a szemem valami fellobban az agyban, és érzem ahogy a Szellem kiemelkedik, mivé lesz a lélek, ha elveszik?

Körmönfontságod igazoltságán pihen meg hajadban az alabástrom színű reggel.
De odafent mindannyian bizakodunk.
A lejtőn túl, bámuljuk az orgiát, és tejet köpnek ránk az ördögök, csalfa tudatlanságod elemészt, és én követem hazáig lépteid…

1. (kapaszkodni valahogy)

Valami részeg zsibongásból születés újjá,
majd sárban feküdve csodálni az új ösvényekből keletkezett utat.

Türkiz palást a mocsokban.
Füst és fény kavarog.
Odalent még nem volt az.
Lüktet, próbál feljebb kapaszkodni valahogy.

Csuklyában ülök a sötétben.
Mellettem babiloni dallamok.
De hova tűnt nagyszerű királyságod?
Tarka szőnyegeken fekszenek azok…

0. (húzódva figyel)

De csendben áthajol, és úgy szólongatja azt.

Odakint a fák mögött húzódva figyel. Rám telepszik, lassan és mohón, aztán megszólít, fények elszórva a por felett, néha lágy sejtelem, vagy esztelen ricsaj.

Darabos és túl törékeny, csak vonaglunk egymásután.
Ott kint már nincsenek lények, valami mégiscsak riadtan mozog.

„túl sokat gondolkodsz” leheli felém.
Bólintok, hogy értem. Kezem a bot felé nyúl, szimbólumokká olvadnak eggyé a csillagok.
Ha ott maradnál tudnád a választ.
Szemem tükrében nincsen lassan semmi sem.
Csak a végtelen űr. Csak a feketeség. Valami készül. Moccan.

Aztán előrébb zuhan…

-1. (a peremén)

Valami távoli lüktetés miközben a gondolataim a fűben materializálódnak. Végig haladni a selyem úton, különös szeráfszerű lények között. Messziek a felhők, de mégis csak elérem őket, vihar készülődik észrevétlen, furcsa állatok vernek a folyóparton tanyát.
„ez még semmi sem volt” mondja nekem valaki a hátam mögött, a bot sincsen itt, sem a köpönyeg, de ma-holnap talán megérkezik. Tébolyult nyugodtság fon közre, és sör fröccsen a kezemre kioltva a cigarettát. sistereg.
Katartikus feketeség, lángoszlopok szakítják szét. Időhurkokban vergődőm, a Szövő meg mosolytalanul kacag felém Odafönt.
Kékes derengésben elered az eső. Idegenek kiáltanak egymáshoz. Reggel szürke és sár minden. Törzsi dobok dübögnek. Fehér talizmán a fájdalom ellen. Húgyszagú fülkének támaszkodom.

A sárkány még nem ért ide.
Lustán tekergőzik a külső űr peremén…

Házakon Rések