péntek, július 27, 2007

Trip

kedd, július 24, 2007

Eljövendő Izometrikus Síkság

Kenyeret törve morzsálsz szét magad után, hogy fékezhetetlenségül kérjed a mögötted ólálkodó valót, mely bebábozódva ölti magára gubószín ruháját, krisztus testét majszolva, és bort kortyolva katedrálisok árnyékának óvóhelyén.

Kell még neked a nukleáris csapás!
Kell még neked az izotópáramlás, rádióaktív vegyjelek közé ágyazódva, szentelt vizet locsolva magad körül szerteszét.

Selyemmel bélelt estét várva, hozzon maga után a szél, izometrikus mozgásba lényegülve azután. Mikor majd újból végig néztem a feltámadást, és kanyaron túli vidékekre nézve hajoltam feléd az eljövendő síkság után.

Távoli Biológiád

A végső igazság távolodik valahol az alagút vége felé, de visszaint, hogy rendben minden, és aztán lobogó kabátban távozik, és amögött csak a szürke peron van, szeméttel szórt betonon trónol az uralkodója az elrozsdált vagonoknak, és ólomkoronája csillan elnyelve a fényt, az alagútnak vége, és már semmi sincsen a sötétből, üresség, mondja nekem, és semmi más.

Mindahányan vonulunk majd elfele valami hangnak szavába vágva, hogy akkor ott, és majd azután, mikor is az ég lilás fényben szakadozva nyeli el a lét állapotának istentől távol eső biológiáját.

vasárnap, július 22, 2007

Space Cadet

szombat, július 21, 2007

Az Erdő

És képzeld el Az Erdőt, hogy amint belépsz, Ő beszélni kezd hozzád!
Valami susogás szerű nyelven suttogja füledbe a titkokat, és elhallgatva rájössz a rejtekek útjának irányára, melyen végighaladva az elveszett várost leled, hol valami tanyázik, és időnkét az éjnek súgja neved, öntudatlan.
Meghajolva a mélyzöld rengeteg akarata előtt, moha tapad ujjadra, selymes-érdes, zörejek keltik életre azt, mi már elveszett.

Beletörődött Tetlegesség

Beletörődni a bizonytalanság miazmás katarzisának tébolyultan bugyogó őskatlanszerű állapotának szentséges tébolyába, mely túl mutat a létezés durván felskiccelt tervrajzain, és merengve a jövő múltidejű definícióján, mely a tudat végében nyüszít egy sarokban.
Sötét van itt, mondja, de nem foglalkoznak vele a viasz álarcot viselő katlanlakók, fekete köpenyük csak odvas lebernyeg, fekete köpenyük csak szemlátomás, és káprázó tulipánok nyílnak a kertek alatt, valami földalatti felkelést szítva a poshadt élet, az üres világlátszatás, a tettetés ellen, de vakondok rágják gyökerüket, mert giliszták alszanak amellett, ami ott.

A tettlegesség elfajult, és tudat alatt rettegve reszket valami elől régóta már, de nem ismer senkit, és nem érkezik soha semerre, mert csak lát, és csak szagol, de nem érez, mert alszik, vagy éber, de nem él, nincs neki lélegzet, nincs neki látomás, hangok kísértik, és védelmük alatt áll, de nem akarja hogy ott, és itt legyen, amarra jobb, mondja, vagy amott, de itt semmi sincs, és nem érkezünk tovább, nem érkezünk tovább, csak morajlást hallunk, csak hullámverés történik a jelen posványát felszárítja a nap, és a múltba teszi, hogy majd a jövő fölfalja őt, de nem válaszolunk a kérdésekre, mert csak hazudni tudunk, és olyan nincsen már hogy igazság, csak néha a jelképek rendszertelensége alatt, amiket meg észre sem veszel, és kavalkád, hülye kavalkád ez már…

Abba hagyom.

péntek, július 20, 2007

Másodlagos Rendező Elv

hétfő, július 16, 2007

A Kábulat Csendje

Egy lélek bolyong a kavargó nyáréjszaka árnyas utcái és falombjai között, néha rikoltozó füstgombolyagokat kerget széjjel, érdeklődve bámulva hevenyészett diadaluk romjait, majd mellékutcába fordul, göröngyös földön halad, kavicsokkal szórva szerte szét, hogy aztán a Kábulat Mátkái cirógassák, szeressék őt, úgy érzi talán megérkezett, de háta mögött a setét, és benne bújik a Garabonciás, aki fekete ruhában távozott a Tornyok Földjéről, nyelve alatt szivárványszín, kezében ében szerű, göcsörtös fűzfa bot. Idáig követte őt, idáig a Semmin át, nyakában farkasfogból készült talizmán, a boszorkányok, és egyéb gonosz lények ellen. "Láttam tegnap az ördögöt." -mondja ő, "Vörös patája szikrát csiholt, láng szeme lobogott, és lányokat hágott, megrettent asszonyokat hajkurászott.

Csend lett hirtelen.

A Kábulat Mátkái már alszanak, és újból az árnyakba vonul vissza a settenkedő.
A lélek, fejet hajt, keresztet karcol az estébe parázzsal.

Aztán folytatja útját,
fülében ismeretlen varázsdal.

Mindenség

vasárnap, július 15, 2007

Mágia


Durva még belegondolni is, hogy hang és bizonyos mozdulatsorok elvégzése után felszakad a valóság, hogy a hasadékon át (amit ütött) átszivárogjon valami Megnevezhetetlen Más.

"Az Evolúció lényege a Mák"

Érettségi para

Álmomban újra átéltem az érettségit, és a tündérek tételt húztam, és valahogy ott volt velem a Hollókirály könyv is (ami egyébként az utóbbi évek legjobb könyve amit olvastam), de bármit mondtam nem volt jó, és szürkéskék volt a világ, és odakint esett az eső, és talán megbuktattak, de ebben nem vagyok biztos, mindenesetre repülve távoztam, ilyen romos épületek fölött suhanva el.

szombat, július 14, 2007

Nine Billion Miles From Earth

péntek, július 13, 2007

eko eko azarak

Infected

Kadathba vágyom

Tegnap olvasgatva (a Karnevált) vártam a Dórát a villamos megállóban, és meleg volt, aztán mentünk moziba, és vettünk jegyet, majd üdítőztünk a gyepen, aztán pattogatott kukoricát ettünk és megnéztük az új Harry Potter filmet, ami hát igazából nem nagyon, de mondjuk azért annyira nem is, majd ettem én gyross tálat, ami béna volt, és tovább ültünk a gyepen, ami zöld volt, az ég meg kék, és sütött a nap is, aztán hazafelé mentünk, és ott kaptam changeling alapkönyvet kinyomtatva, és előtte vettem utolsó egyszarvút, de más azt hiszem nem volt, meg még az hogy múlthéten kaptam egy zöld (pszichedelikus) sárkányt, és hát végül is ezek után, vagy ellenére, esetleg mellett, csak pár lépés a nyugati gombamező.

Ami valahogy most sehogyse passzol ide.
Mert lehet hogy én már Kadathba vágyom…

szerda, július 11, 2007

Csutulu


Régebben láttam ilyet angolul, és nagyon tetszett,
és nagyon örülök, hogy már magyarul is

csütörtök, július 05, 2007

Valahova

Az volt a hírekben, hogy szellemekké váltak a felhőkarcolók.
Én meg indulok rejtett dimenziók ösvényein.
Gondolom, majd csak megérkezem valahova…

Neil Gaimantől

Szóval az volt, hogy tegnap hazaértem, és kb. 9-10tájban felcsatlakoztam erre, ami szokatlanul újszerű dolog, mármint ha mindezt az én szobámban teszem, és bolyongtam a honlapok labirintusában, és akkor látom hogy Neil Gaiman dedikált pesten, és én is pesten voltam, és nem tudtam erről, csak mikor késő, és nem, egyáltalán nem vagyok rajongó típus, és nem, egyáltalán nem ájultam volna el sikoltozva, de azért mégis csak kurva jól nézett volna ki egy aláírás a tükör és füstön,

Neil Gaimantől…

Élőlény

Éledezik valami a kihűlt, szürke hamu alatt.
Lombsuhogás, szél süvöltés, ambient
Emlékszel a szín emlékére?
Kezedben vacogott, ahogy fogtad.