Minden izé

Tegnap a Dóra az Etelén várt rám, Éjszakai Őrség szórólappal a kezében, ami nagy és szuper, meg még Doors dvd-vel.
Aztán lementünk a központba, ahol lett bevásárló központ színes szökőkúttal, sztármixerrel, mekivel, új buszpályaudvarral, áruházzal, talált ezressel, trendy kólával meg minden izével, aztán boroztunk gyertya fényben nállunk, és mocorogtunk a paplan alatt, reggel meg láttam egeret aki a szotyis zacskóba fészkelte magát, és rám jött az ötperc, és nevettem sokat, és sütött élesen a nap, és a Dóra meg felszállt a sárga buszra az Amerikai Istenekkel meg Tódorral a rénszarvassal.

Ha Én Lennék...

"Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik a kémián
Én már elterveztem mindent
Egy életre elég a dolgunk
Közben nem lesz sok időnk
Egyedül lenni, úgy már voltunk

Ha én lennék a szerelmed
Rám mondanád, hogy ez Ő
Csak el kéne hinned,
és kellenék, akár a levegő
Ha én lennék a szerelmed
Néha biztos bántanálak
Hogy tudsz így szeretni?
Én soha nem tudnálak"

Kiscsillag: Ha én lennék
(részlet)

Elhagyatva

Miféle ákombákomokba feszülnek össze a csillagok parázsló jelei?
Tova tűnt álmokat sodor a messzibe az éjjeli szél, hogy sosem látott vitorlások rongyos köteleiben kapaszkodjanak meg, és valami elfeledett messzeségben hajózva tovább a kelti mesék különösen tarka színű földjére.
A legendák valódiak, a sárkányok kuporogva alszanak valami mélységesen a sziklák alatt, baglyok huhogják szerte szét ködös látomásuk üzenetét, odvas fák között tekergőznek névtelen lények levedlett bábjai.
A szurdokok, és a kihalt hegycsúcsok kövébe ásva szuszognak az ősöreg szellemek, nincsenek rozsdás kardok, s kopott fényű páncélok a vértől áztatott harcmezőkön, valamiféle fáradt megnyugvás vette át a helyüket, egyfajta hibernációs transzba zuhanva mint őrült szakadék mélyében, gőzölgő zugok fortyogó kavalkádjainak sötét mocskában.
A bölcsesség kopott tallárja a szögre akasztva, a kandalló kihűlt hidege a szobában lebeg egyfajta vészjosló rettenetként, mintha hangtalanul sugná a nyilvánvalót: az elmúlás velünk van, a kocsmákba, az ágyad mellett, a lakomáktól roskadozó asztalon.
Kopott képek a mesés könyvekben, néhány molyrágta játék a padláson, begyógyultak a horzsolások, elenyészett a gyerekkor.
Nincstelenűl kóborolva az idők kimerített hajnalán, valamiféle különös dimenziók hasadékaiba zuhanva.

Vacogva.
Elhagyatottan.

Soha többé

Talányok húzódnak a ködössé fakult utcákon, valamiféle idegen misztikummá olvasztva a házfalakat. Borzas szőrű kiscica az udvaron, árnyak lepik el a nedves kerteket, mint megannyi részegség utánni kábaságban botladozó tündér, magába szív az ősz, és ez az egész sejtelem. Furcsákat álmodnak a fák a hold kifakult fénye alatt, bágyadtan szenderednek halál szerű álomba, a hidegtől kínzott virágok. A nyár, ha volt egyálltalán elsomfordált a kertek alatt, vaskos paplanban búrkolózom furcsa színű gondolataimmal, valami mélységesen misztikus világba.
Szárnyak a hátadon, az aluljáró bűzős szorításában, a kedvességed valamiféle gyermeki maszk csupán, de szétreped mikor eltaszítalak magamtól, ebben a fém szörnyektől hemzsegő bugyorban, szikrázva csikorognak ezernyi talpak, puha gonoszság mindenütt, és te itt vagy, és itt lélegzed kicsiny tüdődbe a krómszagú perceket, talán fiatalságodból sarjadó szeszélytől.
Tovább lépek, a fajzatok körülvesznek, és bámulnak eszelősen üres, vizenyős tekintettel, undorodom a nyálkától, melyet ez a város sző rám, olyan féle zsigerekbe markoló iszonyatot keltve, hogy csak saját magam kis odúiban lelek menedéket.
A fények tompák, az ég és az egész világ színtelen, lélegezni is nehéz, mélyebbre ások, hogy eljuthassak az önmamgamban épített szentély egyikéhez.
Ragyogás, meg a különös narancs fények, elvesztettem az arcod, a hangod, csak valami eszelősen fölnagyított alak lettél, múzsák között a százezredik, beépülsz valami magasztos eszmény közé, és elfelejtelek, hiszen nem létezel.

Soha többé.
Mindörökké.

Nocsnoj Dozor

Tegnap Dórával a Nyugatvégnél találkoztunk, aztán én ilyen „nemtudom” állapotban voltam, és végül megnéztük az Éjszakai Őrséget, és igazából nem nagyon számítottam semmire, mert a reklámja nem nagyon fogott meg, és valami buta vámpíros-kaszabolós filmre vártam, de aztán nem ilyen volt.
Szóval nagyon bejött ez az egész, igazándiból nem tudom miért, de tetszett, és ha alkalmam (ingyenjegyem) nyílik rá, akkor megnézném mégegyszer, mert nagyon sűrű volt az a két óra, és jobb lett volna azért még minimum fél, hogy jobban szétnyíljanak és színesedjenek a szállak, de persze így sem volt csalódás, vagy valami, és baromi jó volt ez az egész ruszki hangulat, meg a lepukkant arcok, és az sztk szemüvegkeretes csajok.

Aztán akartunk venni bort, meg ezt-azt, de zárva volt már a bolt, úgyhogy kajáltunk valami gyorsat, és aztán haza hozzánk, ott meg az ilyen szokásos dolgok voltak a maguk kellemességével, meg pislákoló gyertya fény, vörös árnyalatú szoba. Reggel meg arra ébredtünk, hogy munkások fúrnak, kalapálnak, és akkor így teltek múltak az órák a paplan alatt eső kopogásban.

Szürkés

Eső hull, forró csoki,
vödrökben víz gyűlik, galamb les az antennán,
nedvesek a cserepek, Dóra van itt,
fekvés a meleg alatt, szovjet film elemzés.

Ennyi

Igazából nem sok minden van.
Tegnap voltunk családilag étteremben, mert 30. házassági évfordulójuk volt a szüleimnek, és ilyen „tó” mellett voltunk, ahol gyerekkoromban sokat játszottam, csak akkoriban ilyen elhanyagolt susnyás volt, most meg pár éve felújították, és nem rossz.
Voltak halak meg kacsák, meg teknőcök, meg építkezés nem messze, kb. 500 méterre van a házunktól.

Mostanában meg Lovecraftot olvasok sokat, teljesen rákattantam erre.

Ennyi most asszem.

Mint azelőtt

Tegnap este a Dóra elé mentem az Etelére, és ott volt a mamája is, aki felajánlotta, hogy elvisz minket, és útközben eltévedtünk picit, és volt ilyen rész amikor erdő volt mindenütt, meg baljós félhold, és éjjeli pillangók (kurvák) az út mentén, és közben 80-as évek rock zenéje hangosan, aztán nállunk boroskóláztunk, ilyen fotelben ülve, mert kilett hordva mind, és gyertya fény, meg lángoló töklámpás, meg sivatagi zene, tücsök sivítással karöltve, aztán fönt az ágyamba fekve, lebegtek a szavak, és reggel meg zaj, óriási zaj, és hiányzott a ház fala, mert kibontották, és átköltöztünk egy másik szobába, aztán ebéd Anyuval is, és vissza bújás, meg alvás is talán, és ez így ment még sokáig, aztán másszínű buszra szállt a Dóra, és én meg ültem a fotelben, és ittam svájci forró csokit, és szívtam cigit, és este volt megint mint tegnap, vagy azelőtt.

Úgy volt

Úgy volt, hogy a Dórával moziba megyünk, hogy lássuk az oroszvámpírosat, de nem megyünk mert valami rokonlátogatás dolgon ragadt, és csak későn jön ide, és ezért bosszúból Lovecraftot fogok olvasni neki hangosan lefekvés előtt, hogy majd összekócolják a haját a gonoszul visítozó Éji huhogányok.

Ne olvass!

Kb. fél4-kor hajnalban, valami rémlátomás szerűt álmodtam, és fölriadva ebből a dologból, még ebben a kusza félálom szerű állapotban is elkisért ide; a valóságba.
Valami tekergőző kígyó szerű dolog furta be magát a tető gerendák közé, én meg kipattantam az ágyból, majd pár perc után tudatosult bennem, hogy ez az egész valamiféle látomás volt csupán.
De azalatt a kis idő alatt, amíg az ágyból az asztalhoz jutottam, komolyan elhittem, hogy ott van az a valami, és konkrétan bepánikoltam.

Ne olvass Lovecraftot lefekvés előtt!

Az unalom nagyúr

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt

"Nem meglepő, ha Gedney üvöltve rohant vissza a táborba, és nem csoda, ha ki-ki lecsapta, ami a kezében volt, és vágtatott a harapós hidegben oda, ahol a magas torony mutatta a föld zsigereinek és az eltűnt évmiliók titkainak újonnan nyitott kapuját."
H.P. Lovecraft: Az Őrület Hegyei

(Piténél láttam)

A Horse With No Name

Hétfő-Kedd

Hétfőn, mielőtt találkoztam volna a Dzsófival a Móriczon megvettem életem első Kyuss lemezét (Blues for the red sun) valami metál boltban, ahol betűzni kellett a legendás zenekar nevét, de nem volt gond.
Aztán ittunk shake-et, és elmentünk üldögélni a feneketlen tóhoz fáradtan picit, és ilyen nyugis volt az egész.

Tegnap meg Dórával, Gabival (aki tökre úgy néz ki mint a csaj a Crystalból) meg a Bűvészgyerekkel voltunk a Doors nevű helyen, ami tök klassz volt, ilyen pici, neon fények mindenütt, és ilyen 60-as évek rock zenéi mentek (Sabbath, Zeppelin) a falakon meg Morrison és Doors képek.
Aztán késett valami srác, és taxival mentünk zp.-be, és szólt valami depis Máté Péter szám vagy valami, és akkor befordultam (persze nem csak attól).
Zp.-ben ittam söröket, meg volt Black Out, de nem volt okés, szóval csak álltam, és néztem ki a fejemből, aztán a befordultságom a hazabuszozásnál már oldódott, főleg mikor Desert Sessions-t, meg Kyuss-t hallgattunk a hatalmas (többször széteső) ágyban a Dórával.

Igazából

Adtam egy esélyt ennek a…nem is tudom, szóval ennek az izének amiben élek, utcabál volt, hülye debil tömeg,
nem láttak meg az ismerősök.
örültem neki.

Cigit szívtam, és mentem a bátyámék után, és butazene szólt, és feszüt voltam, vagy valami ahhoz hasonló, de igazából meglepődtem volna ha jó lett volna, de persze nem.

Igazából utálom ezt a helyet.
Igazából semmi sem köt ide.
Igazából mindig is ezt éreztem.