Hát így izé

A hibusnál vagyok, picit részegen, colorstaron voltunk és volt askam aki ma 18éves meg bella aki nem, meg tetovált lány aki kérte a személyim és flörtölt, meg szép illatú lányok akik buján vonaglottak elöttem.

de készül a pizza, és izé.
nincs több mondanivalóm.

majd jövök.

szeretnék a csillagok fényében mártózni a végetlen égbolt mindenségének rejtelme alatta.

Mivan?!

Most hogy mivan azt nem tudom, és nem fogom megtudni, jobb hogyha belenyugodsz.

Almafa. Csillag. Tintagomba. Didergő király. Autómban galamb a gázpedál. Kicsit feldob és alám áll. Teherhajók. Bukott angyalok. Etetése tilos. Meneküljetek. Nagyváros. Bevette. Nagylányt.

Rajzolj pöcsöt a plakátnak!

Lári-Fári

Annyi mindent lehetne írni, de amikor gép elé kerülök semmi értelmes nem jön.
Belém rekedtek a szavak. Pedig lenne mit mondanom, csak valahogy annyira értelmét vesztette ez a dolog hogy ide karcoljam a gondolataim és érzelmeim lényegét.

Főleg így.
Ilyen ritkán.

Mert ugye most leírhatnám az eseményeket, hogy mik voltak, de azokból réges rég kiveszett a lendület, ami esetleg az olvashatóság szintjén tartaná ezt az egészet.

lári-fári bazdmeg

Fogás volt temérdek

Fogás volt temérdek, de csak egymást ettük
És megjegyezve sok sebet aludtunk el együtt
Ott mi egymáson felültem s látom
Mi lettünk a szörnyeteg, de nem ijedtünk meg

Kapcsoljál villanyt, öltözzünk fel
Kint már csinálják, vegyüljünk el
Kíváncsi vagyok, mi lesz a dolgom
Sétálok köztük és magamba' mondom

Mondjátok meg, mi lesz a dolgom
Üzenjetek nekem bármilyen módon

Irányítsatok, végre nincs bennem semmi,
Olyan, ami miatt ne tudnék én nektek megfelelni
Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét

A torkomra belülről jég fagyott rá
Érzem, hogy olvad, de nem tart soká'
Megdermedt bennem valami végképp
Nincs romló hús, csak részvétlen szépség

Mondjátok meg, mi lesz a dolgom
Üzenjetek nekem bármilyen módon

Irányítsatok, végre nincs bennem semmi,
Olyan ami miatt ne tudnék én nektek megfelelni
Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét

Fogás volt temérdek csak egymást ettük
És megjegyezve sok sebet aludtunk el együtt
/Kispál/

Kavalkád

A Lélekdonor rádiója elnyomja a hülye gyerekek zaját, szóval asszem próbálok írni az elmúlt napokról.
Most valami nyugodt világvége várásban vagyok ami kellemes a maga groteszkül nyugtalanító módján.
Mintha egy karosszékben figyellném a torony magas szökőár hullámait.

Mert most minek futnék?
Hiszen úgy is elérnek, esetleg pár percel később.

Vagy valami...

Mostanában kezdett erősödni Delírium kisasszony utáni vágyam, ami azért különös, mert elméletileg már totálisan lejöttem róla, és most nem tudok mit kezdeni ezzel a hirtelen jött nyugtalansággal, mintha a szeleket akarnám meglovagolni egy őrült pillanatomban.

Mostanában nagyon sok utalást látok magam előtt, és akaratlanul is szinte mindenben jeleket keresek, néha őrülten nyargalok az utcákon mint valami letünt vallás utolsónak maradt prófétája.

Annyira elmosódottnak és szétesetnek tűnik körülöttem a valóság, hogy szinte már csak az ábrándjaim tűnnek valódinak.
Folyton csak kavarognak bennem a gondolatok, mint valami örvény, vagy nem is tudom, kétségbe esetten kapaszkodnék valamiféle dologban de sötét van.

annyira értelmetlenek ezek a dolgok amiket írok, mert tényleg az van, hogy ahogy változnak a zenék a rádióban, úgy változnak az érzéseim is amiket most ide vetek.

Valami kelemes parfüm illat van mögöttem, és én mindjárt szerelmes leszek a Semmibe, mert azt hiszem ez hiányzik a legjobban.

Majd máskor

Egy netcaféban vagyok és mögöttem sikoltozó/csúnyánbeszélő/üvöltöző hülye gyerekek írtják egymást (sajnos) virtuálisan.
Ilyen körülmények között nem tudok mély értelmű gondolatokat kifejteni, úgyhogy ezt majd máskorra tartogatom.

Hullámok

Megrémítenek ezek az érzelmi hullámvölgyek, amelyben a kicsi, és sérült lélekvesztőmet irányítom.
Olyan hirtelen és váratlanul jön a fent érzése, amilyen gyorsan csap át a lent megfogalmazhatatlanságába.

Zavarba ejtő.

Ahogy ma is ez volt, mikor otthon valamiféle zavaros szorongás ölelt át, amit valamelyest sikerült oldanom azzal, hogy alámerültem a forró vízzel teli kádban, aztán álltam a buszmegállóban, és jó volt ahogy a hajamba és a barna zakómba kap a szél, és felszálltam, hogy egy szempillantás alatt szanaszét hulljon a jókedv és az erő érzése, ahogy fojtogatott a köhögés, gyerek sírás, és részeg ordítozás bábeli káosznak tetsző hangzavara.

Lényegtelen.

Lényegtelen, mert aztán rendbe jöttem, ahogy álltam a katedrális előtt, és vártam hogy jöjjön a Dzsófi, aki jött és szép volt, és boroskólát ittunk a Bázisban miközben részeg tini lányok hada vett körül mindent, és jött a Luca is, azzal a jellegzetes mosollyal az arcán, ami segített átvészelni azt a fuldoklóan szétesett nyarat, és néztem őt és valahogy ragyogott belülről, és jól éreztem magam.
Támasztottuk a falat, bor ízű lehelet kíséretében fújtam a füstöt, és akkor picit jött egy újabb negatív hullám, ami azt suttogta, hogy neked sosem volt ilyen, és tényleg nem volt, és valószínűleg mindig is ezt az elveszett gimis életérzést kerestem, és ezért állok egyhelyben ebben a saját magam által létre hozott mocsárban, ami annyira jó és biztonságos, mint amennyire kiábrándítóan rossz.

Aztán búcsút vettem a lányoktól, akik csinosan támasztották a falat, és Pannival meg egy lánnyal, és a szavaival birkózó fiúval kocsiba szálltunk, Kaláka szólt én meg mosolyogva figyeltem a neonfényeket az ablakon.

Ego

Levelet kaptam:

"Köszönjük,
hogy belső utazásaidat megosztod, pontosabban megsokszorozod a
neten. Az www.ezopotamia.hu blogszemléjében írásod újabb
hatványra emelkedett. Reméljük nincs ellenedre a beválogatás. Amit
írtál izgalmas, érdekes, tanulságos. És eredeti. Ezért (is) tüntetjük fel
az eredetét.
További jó utazásokat úgy kint, mint bent."