péntek, október 30, 2009

Spaceboy

vasárnap, október 18, 2009

Utazó

csütörtök, október 15, 2009

Út

Csak nézem az utat ami kanyarodik tovább.
Nem jár rajta senki; talán rossz irányba vezet.
Annyira fáradt voltál a múltkor.
Hópelyhek az ablakon túl, de elvesztek a múltba már.
Most csak sár, meg szürke, és eső.
Végeláthatatlanul suttogott valaki az előszobában.
Félredobott cipők a sarokban.
Nem emlékszem többé a nyárra.
Tajtékok közé süllyedt papírhajó.
Meg a lomha felhők az ég fölött.

Csak nézem az utat ami kanyarodik tovább.

Dermedt

Mindig azt hiszem hogy érkezik valami
De csak a szél az, és nem te voltál.
Ágak recsegnek a semmi súlya alatt,
És mintha rádermedne a sötétség az éghez.
Olyan mint egy meg sem született álom.
Vagy egy éppen kitalált dallam ami nem hagyja el az ujjakat a húrokon.
Magányosan feszül ott bent.
Hogy kiléphessen a pillanatba.

Hogy aztán elfelejtsed azt…

kedd, október 06, 2009

Az Orion Fénye Villan

Keresztül bámulni a mezőn, ami lángokban áll,
recsegés-ropogás,
a hajnal már messzi van,
de közel került a feltámadás,
varjú sereg raja az égen,
és a felhők lomhán úsznak ott,
de mikor feléjük nézel minden bizonytalan,
a grafit ott volt már a föld alatt,
és inkább a láz köntösébe burkolózom.

hasztalan…

A türkiz érintése az ujjakon. És a ki nem mondott lélegzetek. Valami lapul az avarban. Kúszva ocsúdik feléd. Óriásráják repülnek az atmoszférán túl, hátukon bíbor köpönyeges amazonok, lándzsájuk hegyén az Orion fénye villan, a Szaturnusz felé tartanak.
Meghatódott az emlékezés, meteoritok szántják tétlenül a végtelent, és vonaglik a peremen kívül is valami, amit még nem láttak a csillagok.

Napszél tekergőzik a messzeségben.
Szétárt karokkal kiáltok felé.

vasárnap, október 04, 2009

Helyénvaló

Átúsztál a folyón, hogy majd akkor hátha odaérsz, de szerintem te is tudod, hogy nincsen semmi ott. Csak ilyen elmúlt ködök, meg göcsötössé fakult fák, ahogy belelóg az águk a vízbe és próbál felmászni rá a hullámaival, arrébb volt egy út és amellett egy ház, romos volt még akkor is mikor gyerekkoromban jártam arra.

Szerintem nem lakik ott senki sem.
De a szomszédban azt súgták, hogy egy boszorkány talán, néha macskákat látni, meg fura fényeket a sötét ablak mögül, de…

Ez inkább csak ámítás volt talán.
És te sosem felelsz.
Szürkébe öltöztem ahogy vártuk az esőt, és a felhők elhozták azt,
Szél fújta a palánkokat, meg valami nejlonokat vitt magával a hátán, elragadva különös birodalmába őket, és néha arra gondolok, hogy engem is messzi repíthetne el, mert valahogy természetes lenne,

És úgy hiszem hogy helyénvaló…