Fesztivál?

Elmennek két hétre a szüleim, és azon gondolkodom, hogy kéne csinálni valami fesztivált a kertbe, mert úgyis annyi van már az országban, hogy nem lenne kirívó, vagy valami, és szerintem biztosan felépne a Plafon, meg a bűbájos Szinginges lányok.

És az lenne a neve, hogy Noir Fest, és a neve hallatán a gótok is jönnének, és ha látnák a programot akkor tömeges öngyilkosságot követnének el, és kijönne a Fókusz, és akkor lenne világszínvonalú hírverés meg burzsuá marketing.

Bár utána meg kinyírnának a szüleim, meg a hülyediszkós bátyám, meg a butyek szomszédaim, meg különben sem vagyok ilyen rock'n'roll beválalós arc...

:/

Ereszd el a hajam!

Az elrongyolódott narancssárga Converse cipőmben sétáltam a napfény illatú utakon a Gödörig, ahol lépcsőkön ülve várták a Narco Polot az angyal arcú fiatalok.
Mászkáltam picit, aztán vettem sört valami boltban, és leültem én is a lépcsőre, valami hajléktalan arc ült mellettem, és mondott dolgokat, de igazából nem is figyeltem rá, adtam neki pár cigit, de nem vettem tőle újságot, vagy ilyesmi.

Aztán elkezdődött a koncert, én meg ittam a söröket, és egyre jobban magába szívott ez a különös zene, a színpad előtt ilyen hippi arcok játszottak ördög botokkal meg meteorral, bár ez inkább csak bemelegítés volt, mert a java csak ez után következett.
Jöttek ilyen gólyalábas emberek, akik színes zászlókat lengettek, és nagyon passzolt a zene meg a látvány meg ez az egész minden, én meg mosolyogva üldögéltem a lépcsőn, majd vettem még sört a gödörben, ahol a Bűbájos Pultoslány szolgált ki, akit sokszor láttam már ott, és bele vagyok zúgva picit, mert olyan az a lány mint egy kis őzike.
Mire vissza értem a színpadhoz már többen táncoltak, én meg a szélén sörözgetve figyeltem őket. Kezdett sötétedni, amikor tűz zsonglőrök jelentek meg, és tök olyan hangulata volt az egésznek mint a Szigeten, amikor Delírium csókjával az ajkamon mászkáltam a mutatványosok között.

Rőt lángok szaga keveredett az alkony illatával.

Aztán összefutottam a Nándival akivel ittam bort, és kezdtünk már részegek lenni. A koncert után (ami fantasztikus volt) meg elindultunk a boltba egy Indián nevű sráccal (akiről később kiderült, hogy blogger és ő írja az Indiános Történeteket) meg az Orsival aki egy kedvesen mosolygós rasztalány.

Üldögéltünk a fűben, miközben iszogattunk, és én meg elindultam hazafelé, de a Blahán rájöttem, hogy kb. lekéstem az utolsó buszom, és valami sráccal beszéltem valamiről, de már nem igazán emlékszem.

Visszamentem a gödörhöz, ahol elfogyott a cigim, de amikor kellett akkor lett, úgyhogy nem igazán volt ez valami nagy gáz vagy valami, közben meg volt ott két szórólapos lány is a Diana meg az Erika, akiktől csomó lapot vettünk el, de igazából nem tudom, hogy miért.

Bementünk Hiperkarmára, de nem volt valami jó, közben találkoztam a Csabival, a Bellával és az Askammal és szórólapokat osztogattam a lányoknak, mert ezzel jól lehetett csajozni, de igazából nem is.

Aztán visszamentünk a lépcsőhöz, ahol a Nándi kifeküdt, de volt még pulzusa, szóval annyira nem aggódtam vagy ilyesmi, meg ott dumáltam ilyen sráccal mindenféléről, de akkor részeg voltam, és megkértem az Orsi kezét, mert szereti a Noir Desir-t és ez nekem nagyon imponált, és ő azt mondta, hogy 24évesen a feleségem lesz vagy valami, szóval tökre jó lesz majd, mert ha 30éves leszek akkor lesz egy kedves rasztalány feleségem, de persze lehet hogy nem is.

Ezek után elindultunk a Nándihoz, mert mondta, hogy nála aludhatok, ami tökre jó, mert végül is alig ismerjük egymást. Ott volt egy nagy fekete macska, a Csocsó, aki az ölembe fészkelte magát, és ezen kuncogtam, mert nagyon viccesnek tűnt, de igazából csak részeg voltam, aztán reggel mutatott a Nándi ilyen flash-es képregényt amit ő csinált és valami óriás nyúllal verekedett benne, ami baromira jó volt.

Majd elindultam hazafelé, ami annyira nem volt jó, mert nem valami felemelő dolog másnaposan sétálni a forró betondzsungel között, de aztán haza értem, és akkor néztem ki hosszú ideig a fejemből.

Nabazdmeg

El sem hiszem, hogy több mint egyéve már.
bazmeg!

Na mindegy.

Meleg van és a gyerkőcök bazdmegolását elnyomja a korai öröm a netcaféban, ami klasszul dübörög a fejemben.
Ha minden jól megy akkor ma picit jó lesz, meg talán holnap is, de az nem biztos.

Láttam az új Star Wars-t de nem fogott meg különösen, viszont utána lett csúcsszuper 3D-s poharam.

Nem lett viszont cipőm, pedig végigjártam a boltokat, meg plázákat, meg minden, de nincsen sajna :(

Más most nincsen amit szeretnék mondani..

Hejj!

valami szüretlen zabolátlanság, valami magával ragadó ősi ösztön hallatszik, tétovázó pillanatal játszanak a napsugarak, magányos csodaszarvas a szupersztráda melletti kiveszőfélben lévő réten.
A vadászok puskával járnak a kertek alatt, egyszarvú csont a nyakukban, megremeg a félhomály, bizonytalanul pompázik idő s tér.
A holnap majd hozza a harmatot, vagy a puha megváltást, nem én írányítom a lángokat, de mától minden fene vissza szál rád ha úgy akarom.

A gyűlölet teher

Nincsen igazából semmi sem, csak peregnek a napok homokszemjei ebben az ütött kopott üvegbe zárt órában, és csak bámulok kifelé arcomat neki nyomva, látszik a lehelet, ilyen fura alakzatot rajzolva.

volt amorf koncert amihez nem volt hangulatom, volt mákosguba evés, meg madár lesés, volt sikertelen ruha vásárlási kísérlet, meg még pszihedelikus utánérzés a gyertyáktól zsúfolt kis szobában,

nem volt szex, drogok és rock'n'roll,

meg nem voltak harmatos fűben heverésző hippi lányok, hogy a fekete szembogarú gót lányokról már ne is beszéljek, bár ők már annyira nem zsánerek, de hát akkor is...

Neked meg azt mondom, hogy nagyon buta vagy, és ha már felnőtként pózolsz, kérlek viselkedj is úgy, meg különben is réges régen lerágták a csontot is erről.

kérlek szépen.

Amikor a dobok elnyelik a szívverésemet, és hallom a Grandpierre-t ahogy levedli a koszos halandó gúnyáját, és magára ölti ezt a fényességes lélekmadár tollból készűlt jelmezét, akkor igazán jól érzem magam.

Van bennem valami amit odaadnék neked, de te nem tudod, hogy erre szükséged van, én érted nyújtom a karom, de te észrevétlenül tovább suhansz, és én próbálok jelző fáklyát gyújtani, hogy észre vegyél, de nincs gyufám, és így rohadtúl nehéz...

Most ennyi asszem

Elveszett játékok sírhelye

Halott játékok az udvaron.

Senki sem öleli őket többé. Csak a por, az enyészet, és az ízelt lábú sötétben gubbasztó szörnyetegek. Torz vigyorral adják át magukat az elmúlás katarzisának, régenvolt gyerek dalokat dúdolnak s várják az elmúlhatatlant.
Rajzlapok egy szakadozott dossziéban, űrhajók csatáznak dínókkal, páncélos lovagok ölnek gépfegyveres ninjákat.

Egy kisfiú kopott agyszüleményei.
Régen volt.

Elkoptak a zsírkréták.

Eső tánc

Sámán zene szól, miközben a Net Caféban ülök, körülöttem szorgoskodik a Pultos Lány, egyébként nincs semmi izgalmasan mély, vagy magával ragadóan komoly.

Távolodom a közelséged felé
Közeledem a távolságod után

Vhk-t hallgatok sokat, esik az eső, és a cseppek táncot járnak a sámán zenére, észreveszed a természetben rejtőzködő mámorító pillanatot, a sár a meztelen betonra ömlik, és magába nyeli, magába nyeli ezt a világot, majd csillagok szikráznak fel, hogy elvakítsák a neon reklámokat, és dübörögnek az ős-vadlovak patái, hogy elnyomjon minden zajt-minden zajt idelent, aztán csak a csonkolt épületek maradnak egyetlen emlékként egy letűnt világnak.

Az viszont komoly, hogy egy frissen hallott Narco Polo dalt tudok kötni már valakihez.
Nagyon-nagyon jó.

Szivárvány Piknik

Most normálisan van netem.
Folytatom.
(bizonytalan ideig)

Tegnap a Réten ücsörögve vártam a Polt, közben didgeridoo és konga hangjait hallgattam, kb. kettő körül lehetett és még csak maroknyi fűben heverő hippi volt rajtam kívül. Aztán jött Pol és sört ittunk, közben meg a Nap is kikukucskált a borongós felhők mögül. Jött valami srác, és akkor elmentünk egy fagyishoz sört venni, mert ott sajnos nem volt büfé vagy ilyesmi, szóval vettünk sok-sok sört, és visszamentünk a helyszínre, ahol kezdett épülni a színpad és mintha már sokkal több ember hevert volna a fűben, mint mikor elmentünk.

Aztán ott elvoltunk ücsörögve zenétől kábult pszchiedéliában, és jött a Himmel meg az Askam is, aztán én egyre jobban kezdtem részegedni, és közben meg szólt a Doors Emlékzenekar ami jó volt meg minden.
Ekkor már viszonylag sokan voltak, és akkor megismerkedtem a Szeleburdi Lánnyal, akinek szalmaszálakat tűztem a hajába, és azt mondta rám, hogy zizis vagyok, és belassult, közben meg énekelgette az éliás tóbiást, ami tök aranyos volt.

Közben meg már részeg voltam és nagyon megakartam nézni a Navrang zenekart, mert még sosem láttam őket, de sajnos most sem mert vagy elmaradt vagy lecsúsztunk róla, mert a szervezésben eléggé fejetlenség volt.
Aztán néztünk valami ska zenekart, amit én annyira nem csípek, de azért nem volt rossz, és utána azt vettem észre, hogy sötét van és a Narco Polora táncolok, meg kergetek valami tök ismeretlen lányokat magam sem tudom miért.
A Narco Polo-t vagy két éve nem láttam, és ez a törzsi hangulatú zenéjük átment ilyen népi világ zenébe, de igazából így is nagyon jó volt.

Aztán a nyolcadik sör elfogyasztása után elindultunk, én totál részegen sétáltam a Szeleburdi Lány mellett, aki néha fogta a kezem és dúdolgatott magában.
Fura hangulat volt, úgy tűnt mintha ránk folynának az este narancs fényei.
Aztán elbúcsúztunk, és valahogy a vonat állomásra vergődtem, hogy láthassam elsuhanni a távoli települések fényeit.

Alapvetően jó kezdeményezés volt ez az egész dolog, csak picit fejetlen volt, de én jól éreztem magam, főleg mert valahogy családias hangulat volt a Réten.


Hamvas Béla: Hatodik Ember

Uszpenszkij írja, hogy az egész földön faji, népi, vallási, társadalmi,
műveltségi, területi, korbeli, nembeli különbségektől teljesen
függetlenül, teljesen új, hatodik ember van kialakulóban. Amíg a Föld
minden táján elszórt tagjai- akár amerikai farmon, balkáni kisfaluban,
London külvárosában, mind munkás vagy hivatalnok, vagy rikkancs vagy
sebész egyedül állottak, önmaguk előtt is úgy tűnt, hogy abnormális,
lehetetlen lények, akik környezetükkel és világukkal nemcsak, hogy nem
tudnak megegyezni, hanem azzal egyetlen lényeges pontban sem
érintkeznek. Végül a hatodik ember képviselőiben lassan kifejlődött a
tudat, már nem vagyok egyedül. Az még titok, hogy a hozzám hasonlók
hol vannak, de már tudom, hogy vannak és ha találkozom velük,
felismerem őket. Amíg valamilyen emberből csak egy van, kivétel, ha
kettő különös, ha három, már közösség.

Az első ember nem az anyagból, a sötétből merült fel, mint ahogy a
materialista tudomány állította. Az első ember a világ ősi alapformája
volt. Kozmikus jelenség, őslény, akiben az isteni származás világos
tudata élt. Az ősi ember az örök ember. Nem anyagból van és volt,
hanem a természet-szellem-lélek egysége, s akinek létét tudatosan
választott ideák sugárzó jelképei irányítják. Az ősi ember ismertető jele
a nagy és világos értelem. Vagyis tisztán él benne a logikus
gondolkodás értelme, az érzékek a világ ősharmóniájának felismerése.
Mert az ember nem földi, anyagi lény, hanem kozmikus rang!

Nincs

NINCS MOST ILYEN
(de majd lesz)

pupákok...