Magvak és Spórák

Akiben nem is hinnéd, hogy lakozik, de inkább a csöndben lapul,
És ocsúdva üvölt fel akkor, hogy majd amarra repítsen téged el!
De a talánok mögött semmi húzódik, és a tartomány kívüliséged röghöz kötöttsége valós!
Mészfehérséget szórva széjjel és maga után húzva el.
Méregzöld bársonyon túli értelmen, és földmélyi kipárolgások harmatától zúdulva fel.

(elhatárolódom megfékezhetetlenül)

De a szelíd kárpit a legvégén a lángok közt úgyis megvadul
És csak a tűnődés oldja fel!
De mennyit kell hazudnod ahhoz hogy újból életre kelj?

(távolságod már látható magadon kívül)

És megannyi napalmos szempárban is megidézhető,
Amiatt akár térgörbületek mögé is teremthetsz olyan növényt ami kell
Magvakat, spórákat vetve el.

De a spirál örök és valós.
(megvakult napszámosok dolgoznak majd a mezőn)

Konstelláció

Származásod feletti űrből távolítod el,
És a rések helyében lennék, hogy valami azért átrántsa oda, ahová nem is való,
De szavatolhatatlanságod kényszeredett bizonytalanságában kihirdetvén a bíztatót
És mögüle előbújó félénk talányok már készen állnak arra hogy
Messzire vigyen el a sosemvolt csillaghajó.

(különös konstelláció)

Messziből nézni felém mikor is a kábulatot szívnám,
De inkább kihajolok az ablakon, hogyha már az őszt idézhetem szemedbe
A különös fényű alkonyatok közül
Aminek sarából utána felépítheted váradat
Miután eldöntöm inkább hogy a falakon túlra költözöm.

Spelljammer

Hallgatni idefent a csendet.
Miközben minden oly végtelen.
Előttem bolygók, és vibráló univerzumok.
Pulzálva ránt magába egy fekete lyuk.
Vitorla szakad, árboc recseg.
Szertefoszlik a minden.

Csillagpor lebeg lassan, a sötétben…