Eső nap

Dóra a Deákon várt rám az 1984-emet olvasva, aztán Kazinczyba ittunk boroskólát, és üldögéltünk a zsongásban kicsit, utána megnéztünk a fél plakát kiállítást, de esni kezdett az eső, úgyhogy odébb álltunk, amúgy annyira nem jók a plakátok, hogy vissza menjek a másik feléért, szóval igazából nem nagy ügy.
Aztán gyorskajáldában ettünk valamit, de onnan sietve távoztunk mikor irritáló arcok ültek mellénk, néztünk valami szobrot is, aztán kis gondolkodás után átbuszoztunk hozzánk, kertben ülve ettünk gyorskajás almás sütit, aztán az ágyban figyeltük az estét, majd délelőttől délutánig ugyanígy kb. fasírt evéssel megszakítva, vihar előtti illatban.
Aztán Dórának menni kellett, és mikor kitettük a lábunkat az ajtón, ilyen özönvíz szerű áradat hömpölygött végig az utcán, aztán a buszmegállóba elbúcsúztunk, én meg bokáig eláztam.

Valahogy nem

Megszeretném örökíteni ide a Szigetet, és ez lenne a harmadik, amit már blogba kellett volna foglalnom, de igazából akkor amikor történik lehetetlen, és most hogy már vége lett, minek?
Szóval neki állhatnék most lebontani napra, órára pontosan az egészet, de nincs kedvem, és bár biztosan jó lenne vissza olvasni évekkel később, de valahogy nem.

Mivan?

Ahogy halkan kopog, ezenkívűl nincsen semmi más, ahogy rátelepszik önkényesen a zöldre, és csak figyelem, mert nincs mit figyelnem ezen kívűl, ma átkéne ugrani a korlátaimat, és jó gyorsan magam mögött hagyni ezt a pár, nihiltől bűzlő évet, de tudom, hogy csak megbotlanék, és ilyen sárban semmi kedvem orra esni.

Na akkor most mi van?

Jó lenne ha..

Ha lennének hangok a fejemben, most üvöltenének azt hiszem, de nincsen semmi ilyen, csak a tücsökzene hasítja a csendet, meg a halkan csordogáló Learn From This Mistake, és klassz ez most pict, ilyen „a nyár utolsó estéje” érzés, persze nem biztos hogy így van, csak valahogy átkúszott ide a fák ágai között lapuló szomorúság, meghalnak picit nemsoká, de szerintem ezt te is tudod, szemlehunyva vagyok, jó lenne így még, csak túl sok az inger, és magamba kell őket fogadnom, mert…mert baj lesz.

Vagy nem.

Nem számít igazán, csak jó lenne ezt elnyújtani, jól megragadva, és addig húzni ezt az estét, míg recsegve nem szakad szét az ujjaim között, aztán ott hagyni ebben a nyomorúságos állapotban és kezdeni valamit a holnappal, de nem tehetem meg, már semmit sem, elfogyott minden, amivel tágítani lehetne a tereket meg az univerzumot, és hasadékot keresni az időtlenség dimenziói között, Yog-Sothot, vagy valami, régen volt már az is.

Lidércfény

Valami széttépett homályban, méregzöld szempár, mint lidércfény az éjszakában, vonz magához az örvény mélyében lapuló végtelen, nincsenek rejtjelesen kódolt üzenetek, csak a lecsupaszított valóság hangja kong a purgatóriumi mélységben, alábhagy nem sokára a lüktetés, csak az ürességében színtelen falak maradnak velem, és jól lakottan dőlsz hátra, álomba szunnyadva, és kielégülve mert tudod, hogy magaddal vittél valamit belőlem, és ez iszonyúan megrémít, hogy ennyire kiszolgáltatott vagyok ennek az egésznek, és csak akkor érezlek, ha mély lélegzetet veszek, hogy utoljára a lelkembe markolhass mint már olyan sok éve mikor velem vagy, de ez törvény szerű azt hiszem, és nincs miért aggódnom, csak valami kiáltást hallok magam körül, de kellemesen passzol ehez a mai naphoz, és nincsen más hátra, mint hogy rágyújtsak egy cigire, és hátradőlve élvezzem azt a kis valamit ami még belőled maradt.

Hipnotikus

…elterülve, odakinn suhannak a felhők, mozdulnál de odaszegez az Acid King és az Electric Wizard torzított hangja az ágyhoz, aztán hagyod élvezni a magatehetetlenséged, ahogy kiszolgáltatva Delírium előtt fekszel, és félig lehunyt szemmel adod át magad a morajló lassúságnak, egyfajta hipnotikus anyaggal festve be a napot, száraz szájjal, félkábult bódulatban, cigaretta az ujjaid között, véreres szemekkel meredsz a holnap után maradványaira…

Klassz este

Dóra az Etelén jött velem szemben, miközben én a tegnapi delíriumos nap hatása alatt voltam, fura volt picit, hogy reggel még szakadó esőben szedtem szét a sátrat, és este meg már borozásra készen állok.

Olyan távolinak tűnt a Sziget, meg ez az egész dolog.

Aztán elmentünk hozzánk, boroskóla meg gyertya fény társaságában hallgattuk a Down2-ről a nyugis számokat, és klassz volt a fák susogása, meg hogy meg-megbotlik a nyelvem a gondolataimmal együtt a sötétben, aztán ágyba bújtunk, és ott maradtunk sokáig, és néztünk ki a fejünkből, közben meg vagy két ótán kersztül ment a eyes burnt out (mert nem volt kedvem a géphez menni), ami a Dóra élete részévé vált, az állítása szerint.

Most viszont végre józanul alszok el.

Szürke bódulat

Ha a tétlenségbe manifesztálódik a tenni akarás akkor mivan?
szürke-szürke-szürke
Csajpop az mtv-n. Indul a buszom nem sokára, bódulat.
bódulat?
Távolinak tűnik a tegnap meg a brutál beteg Cinetrip, csontra szétesve a fehér falak, a szalmában slattyogó tizek, között.
a sörvirslirocknroll a poros-sáros utakon.
Háromszázzal a zsebben egésznap.

Fura dolgok

Ez az idei Sziget fura volt nagyon. Volt két nap és 5-6koncert ami isszonytosan jó volt, de a fesztivál elején hihetetlenül nem éreztem az összhangot ezzel az egésszel. Aztán vasárnap jó volt meg tegnap.

Delírium.

Kába vagyok, ami mondjuk nem nagy újdonság, csak valami hülye dolog van bennem ami furcsa nagyon, meg az is hogy levágtam a kecske szakállam pedig nem akartam.

A monosátán meg felrakta a képeim.

vááá!

Sziget Szilánk

…az a kegyetlenül mélyre sikerült dolog ami a gitárokból jön, keveredik valami hihetetlenül belassult ősáhitattal, ahogy figyeled a torzult arcokat, valami barbároknak tűnnek ebben a vásári forgatagban, hotdog, hamburger, koka kóla bazmeg, és ott vannak ezek a susogó fák között, és beránt mélyre, és részeg vagy, és csak állsz valami nem létező dolgot markolászva a levegőben, és morajlik, meg feszíti szét a mindent, te meg csak bólogatsz azzal az ötvennel aki ott van, és tudod hogy itt a helyed, és nem a vásári majmokat nézed helyette, mert azt látod minden nap, leszív mert ez egy örvény, és kurva mély, kurva mély az egész, fennakadnak a szemeid, vicsorogsz, és szétkúrja az agyad ez rohadtúl mocskos zene, ez a valami, amit te még sosem hallottál ennyire jól, és akkor vége, és vigyorogsz mindenki arcába, és úgy szorongatod a számokat tartalmazó papírt, mintha a torinói lepel lenne a kezedben, vagy valami ilyesmi…

Nyaralnak

Felállítottuk a sátrat a kertbe próbaképpen, és jó lesz majd ott benne a Szigeten.

Soundgardent hallgatok, ami eszeveszetten jó most, egyébként nem erőltetném ezt a blogolósdit, mert nyaralni mentek a szavak szerintem, láttam őket napágyon napszemüvegben, strandlabdával, spanglival, meztelen nővel, fából vaskarikával, meg kék éggel.

Majd írok, ha visszajöttek.

Elvagyok

A beömlő eső illatán, és a halkan szóló Nick Cave-en kívül nincsen más, amiről írhatnék, nem égnek az utcai lámpák odakint, teljesen sötét van.

A fák susognak, a csillagok alszanak a távolban valahol.
Madarak sehol.
Sáros virágok az éjszakában.

"Tegyünk egy sétát a város szélére
Menjünk végig az ösvényen
Ahol látszik a homályban a völgyhíd
Mint a végzet madara, ahogy megmozdul és recseg
Ahol titkok hevernek a tűzvonalban
És a zúgó kábelekben
Hé ember, tudod, hogy soha nem jössz vissza
A tér már a múlté, a híd már a múlté
A nehézségek már a múlté, a máglyák már a múlté
Egy magas, jóképű férfi jön a gyülekező viharban
Egy poros fekete kabátban, vörös jobb kézzel

Karjaiba fog venni
Meséld el neki, hogy jó fiú voltál
Újra feléleszti azokat az álmokat
Egész életed sem elég, hogy lerombold
Felemel téged a mélységből
Felhevíti az összeszoruló lelked
Hé barátom, tudod te is, hogy soha nem térsz vissza
Ő egy szellem, ő egy isten
Ő egy ember, ő egy hittérítő
A nevét suttogják mindenütt az eltűnő országban

De a kabátja alatt ott van elrejtve vörös jobb keze
Nincs pénzed? Ő ad neked
Nincs kocsid? Ő szerez egyet neked
Nincs önérzeted, semminek érzed magad?
Ne aggódj, barátom, itt jön ő
Gettókon és korlátokon át, és tanyákon és
Nyomornegyedeken át
Ahol áll, árnyékot vet
Zöld papírköteg vörös jobb kezében

Viszontlátod rémálmaidban, viszontlátod álmaidban
Előtűnik majd a semmiből, de nem az lesz akinek hiszed
Viszontlátod a fejedben, a TV képernyőn
És barátom figyelmeztetlek, hogy kergesd el!
Ő egy szellem, ő egy isten
Ő egy ember, ő egy hittérítő
Te is csak egy parányi fogaskerék vagy
Katasztrofális tervében
A tervben, melyet az ő vörös jobb keze
Tervezett és rendezett meg"
/Nick Cave: Red Right Hand/

Mégsem érzem mostanság a semmittevés nihiljének fanyar ízét, egyszerűen elvagyok, fura belegondolni, hogy jövő héten benne leszek a Szigetben nyakig, de ez számomra mindig felfoghatatlan, sosem tudtam az ilyen dolgokra készülni, meg az hülyeség lenne azt hiszem...

B&S

Kellemesen hűvös este.

Szeretek ilyenkor csak úgy lenni, bámulni ki az ablakon cigizve, nézni a lámpák fényeit, bele lógatva a sötét vakvilágba a lábamat.
Rátaláltam a Belle and Sebastian albumára, és jól passzol most ehhez, picit ilyen alteros, szomorkodós, csodabogár zene.

Ha lenne egy üveg bor a közelben, kibontanám.
Ha lenne egy lány a környéken, átölelném.

Gyertya fényben, azt hiszem…